A csipkebogyó

Idén úgy döntöttem én is gyűjtök csipkebogyót. A nagy kérdés az, hogy mikor van a tökéletes pillanat?

Csipkebogyó

A csipkebogyó hivatalosan a vadrózsa (Rosa Canina) termése. Azt hiszem mindenki tudja, hogy nagyon egészséges, legismertebb tulajdonsága a C-vitamin tartalma (ami tízszer magasabb mint a citromé), de emellett B1-, B2-, K- és P-vitamin is van benne, emellett számtalan ásványi anyag és nyomelem, de ezen talán meg sem lepődünk. Leggyakrabban megfázásnál kerül elő tea formájában, ezt a gyakorlatot azonban nem csak C-vitamin tartalma indokolja, hanem élénkítő hatása is, ami elég jól tud jönni, amikor az ember már napok óta az ágy-papírzsebkendő-orrdugulás Bermuda háromszögben vergődik. Pont ezen élénkítő hatása miatt egészségesen is jó reggeli ital tud lenni, de a lekvárja is ideális reggelire étvágygerjesztő hatása miatt.

A vadrózsa a tágas, napos helyeket szereti, úgy hogy ha gyűjteni akarjuk, akkor erdőszélen, rétek, utak mellett érdemes kutakodni. Gondolom mondanom sem kell, hogy ez alól kivételt képeznek az autó utak. De itt a nagy kérdés, mikor szedjük? Bár több növénynek (sütőtök, kökény) jót tesznek az első fagyok, ha „megcsípi a dér”, a csipkebogyóra ez nem feltétlenül igaz. A dolog ugyanis úgy áll, hogy ha teát, szörpöt szeretnénk belőle készíteni, akkor pont az bizonyos dér előtt kell leszedni, míg ha lekvárt, akkor a dér után. Ennek oka, hogy a fagyásra csökken a növény C-vitamin tartalma, viszont a fagyás hatására nő a cukortartalma (ezért tesz jót a fagy a sütőtöknek is) és puhul a húsa.

Tea
A csipkebogyó szőrös, kicsit szúr is, meg sok mag is van benne. A szőröktől meg kell szabadítani (már amennyire lehet), tea szempontjából nem számít a mag. Ami viszont igen, hogy tilos forrázni! Közkeletű vélekedés, hogy a forró tea citrommal nagyszerű náthára. Pszichésen biztos, de a C-vitamin hő hatására szétesik, úgy hogy amennyi C-vitamin abban marad, az szinte mindegy is. Gusztustalanul hangzik, de hasznosabb egy langyos limonádé. Nagy mennyiségben viszont hasmenést okoz, úgy hogy ha csak nem a milánói kifutóra gyúrunk, ne igyuk literszám.

Csipkebogyó belülről

Ebből kifolyólag a csipkebogyó tea sem forrázással készül hanem áztatással. A megmosott, megtisztított bogyókat két napig (de minimum 8 órát) vízbe kell áztatni, leszűrni és az így keletkezett lé a tea, amit aztán melegíthetünk. Melegíthetünk, de nem forralhatunk, mert már 50 Celsius fokon bekövetkezik a C-vitamin csökkenés.

Szörp
Ez némiképpen macerásabb, itt ugyanis nem elég a szőreitől megszabadítani a bogyókat, de magtalanítani is kell. Ha valami furcsa meditatív lelkigyakorlatot szeretnénk tartani, akkor félbevághatjuk egyenként és kipiszkálhatjuk a magokat, de ennél jóval hatásosabb a darálás, amihez a húsdaráló a megfelelő eszköz. A magok kemények, nem lesz bajuk, így könnyen szétválasztható a hús és a mag. Ezt követően a csipkebogyó húst fel kell önteni forralt, meleg, de nem forró vízzel, úgy hogy épp ellepje a csipkebogyókat, majd egy napig állni kell hagyni. Utána a levet leszűrjük, félretesszük, a gyümölcshúst újra kipréseljük, megint vizet öntünk rá, megint állni hagyjuk egy napot. Ezt követően a két levet összeöntjük, cukrozzuk, ha aggódósok vagyunk szalicilt is rakunk hozzá. A lényeg, hogy nem szabad főzni, forralni.

Lekvár
Itt már nem lehet megúszni a főzést. A részletes receptet megtalálják itt, amihez én annyit fűznék hozzá, hogy hiába savanyú a csipkebogyó, szerintem az 1 kg gyümölcs/30 dkg cukor aránytól nem érdemes eltérni, különben a lényeg vész el. És tartósítószernek sem látom értelmét, a száraz/nedves dunszt bőven elég.