A nyár a munka, az ősz a szüret és a tartósítás, tárolás ideje. De mit lehet kezdeni a szőlővel?
Mit csináljunk vele, mit csináljunk vele, hát aszaljuk és lesz belőle mazsola! Ezzel csak egy gond van, hogy a magyar fajták zöme nem alkalmas aszalásra, mert túl sok a magjuk és aránylag kicsi a húsuk. Jól példázza ezt a saszla. Bárkinek bármennyire is a szíve csücske, még frissen is olyan, mintha a bogyó fele magból állna. Ezzel együtt nem szeretném senki kísérletező kedvét elvenni, azonban van élet a mazsolán túl is, csak görgessenek tovább.
Aszalás
Az eljárás egyszerű. A megmosott, megszárított fürtöket jól szellőző, napos helyre kell lógatni vagy fektetni. Ha fektetve aszalunk, akkor naponta kétszer-háromszor forgatni kell a fürtöket. Ugyanezt megtehetjük sütőben is. A sütőt 50 fokra kell melegíteni, ebben kell két napig, rácson fektetve, többször forgatva aszalni a szőlőt, úgy hogy egy fakanállal kitámasztjuk a sütő ajtaját, hogy a szőlőből felszabaduló nedvesség távozhasson. Hogy ez a gázszámlát tekintve mit jelent, nem tudom, de nekem nem tűnik túl gazdaságosnak.
Ami viszont biztos, hogy csak egészséges fürtöket szabad használni, a sérült, romlott szemeket aszalás előtt el kell távolítani. Ez egyébként igaz az összes tartósítási eljárásra is.
Befőtt
Nem a leggyakoribb téli csemege, pedig szőlő befőttet készíteni nem nagy ördöngösség. Kell hozzá vastag héjú egészséges szőlő, cukor és víz. A megmosott szemeket üvegbe tesszük, majd 1 liter vízhez 30 dkg cukrot adunk, megforraljuk és a forró levet ráöntjük a szőlőre. Aki akar rakhat rá szalicilt, bár szerintem fölösleges. Ami viszont nem, az a dunsztolás. A lezárt üvegeket egy konyharuhával kibélelt lábosba rakjuk, felöntjük vízzel és addig forraljuk, amíg a kupakok pukkanó hangot nem adnak. Ezzel a befőtt kész, rakhatjuk a spájzba. Én még annyit fűznék hozzá, hogy ízlés szerint fűszerezhető. Egy kis vanília, no pláne a vízbe jóféle fehérbor, biztos, hogy csak jót fog tenni a befőttnek.
Lekvár
A szőlő lekvár készítése pontosan úgy történik mind bármilyen lekváré. A szőlőt leszemezzük, megmossuk, kimagozzuk. Na igen, ez az a része a dolognak, ami jóval egyszerűbb a szilva vagy a meggy esetében, de nem kell megijedni. Ha nagy szemű szőlőt (pl. Pannónia) választanak, akkor nem olyan bonyolult a dolog; a félbevágott szemekből késsel is ki lehet pöckölni a magokat. Ezt követően feltesszük főni, kilónként 30 dkg cukorral, édes szőlő esetében 20 dkg is elég. Kb. fél órát főzzük, dunsztoljuk és kész.
Akárcsak a befőttnél, ebben az esetben is játszhatunk a fűszerekkel (vanília, fahéj) és adhatunk hozzá a szőlő színéhez passzoló száraz bort. Ha viszont bort is öntünk bele, akkor érdemes megtartani az eredeti 30 dkg-os cukor arányt, különben savanyú lesz. Aki pedig igazán különleges szőlő lekvárra vágyik, készítheti borszőlőből, ezen olasz recept alapján.
Fagyasztás
Én még nem próbáltam, de állítólag a szőlő ugyanúgy fagyasztható mint bármilyen más gyümölcs. Egy próbát biztos megér.
Lógatás
Ez a legklasszikusabb, Magyarországon is honos módszer, viszont speciális helyiséget igényel. A megmosott, megszárított egészséges fürtöket a száránál fogva fellógatjuk egy sötét, hűvös, nedves és jól szellőző helyiségben. A lógatást úgy kell végezni, hogy a fürtök ne érintkezzenek se egymással, se a fallal. Ezt követően nincs dolgunk vele, így akár januárig is eláll. A gondot a helyiség, leginkább annak hiánya jelenti. Azt hiszem kevés lakás van felszerelve szuper hűvös kamrával, de meg lehet próbálni tiszta, meszelt falú pincében is.
A lógatás biztos jó módszer a szőlő tárolására. Az én nagyanyám egy jó hideg, ablakkal ellátott speizban rengeteg szőlőt kötött fel és nagyon sokáig kellemes és fogyasztható volt.