Elrakás, befőzés, tartósítás. Szokásos nyár végi program, de most egyszerűsíthetnek rajta. Legalábbis ami a paradicsomot illeti. 
Tavaly én is főztem be paradicsomot, ami finom is lett, meg sem romlott. Erre a mutatványomra különösen büszke vagyok, tekintve, hogy ez volt életem első, önálló befőzése. A profi paradicsombefőzés technikáját be is mutattam, és nem állítanám, hogy nehéz lett volna. Viszont sok trutyival járt, épp ezért azt gondolom, hogy kisebb mennyiséggel nincs értelme belevágni; mert ha már sok a trutyi, akkor legyen szemmel jól látható az eredmény is.
Mielőtt félreértenék, a tavalyi tapasztalatok nem tántorítottak el az idei befőzéstől, csupán annyi történt, hogy rájöttem, hogy lehet ezt egyszerűbben is. A megoldás az, hogy a folyamatból ki kell iktatni a passzírozót. A passzírozásnak két funkciója van. Az egyik, hogy elválassza a paradicsom húsát a héjától, a másik, hogy pürésítse a paradicsomot. A folyamat kiváltása a következő.
A megmosott paradicsomokat fél percre dobjuk forró vízbe. Így nem fő meg, de a héját két mozdulattal lehámozhatjuk. Utána ki kell vágni a zöldjét és fel kell aprítani. Befőzni nyilván nem a legkeményebb paradicsomokat fogjuk, úgy hogy ha püré nem is lesz belőle, de már ettől szétesik, amely hatás a főzés hatására csak fokozódni fog. Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, főzés előtt átnyomkodhatjuk krumplitörővel. Utána ízesítjük, főzzük, dunsztoljuk és kész.
Magam a paradicsomszószt olaszos ételekhez használom, így nem zavar, ha darabosabb, ahogy azt sem bánom, ha látszik, hogy paradicsomból készült az a szósz. Ha maguk is szeretik az olasz konyhát, akkor érdemes eleve tésztára való szószt (azaz sugót) befőzni. A metódus egyezik a fent leírtakkal, csak rendesen be kell fűszerezni (só, bors, bazsalikom, oreganó) és utána mehet is a dunsztba vagy adagokra osztva a mélyhűtőbe.
Biztos, hogy egyszerűbb a forró paradicsomokat egyenként héjazni, mint az egészet egyben lepasszírozni? Vagy órákat várni, míg kihűl? Nekem nem tűnik annak… Akkor inkább a napon szárítás, na, azzal ki lehet váltani a passzírozást, és rendkívül üvegtakarékos
.
A szárítás tök jó, csak azzal nem tudsz ugyanúgy főzni mint a szósszal. Egyébként meg nem kell órákat várni míg kihűl, de ami nálam a igazán a passzírozás ellen szól az a durva mennyiségű takarítás, ami a szétfolyó paradicsom miatt kell.
Hűha, akkor a passzírozóddal lehet valami baj, nekem egy ilyen háromlábú van, amit ráültetek a fazékra, és semmi se megy mellé. Persze a darabos paradicsom is jó, sőt, mi van akkor, ha annyira megfőzöd a paradicsomot, hogy kissé szétmálljon, és akkor nem is kell vágni egyáltalán, hanem szét lehet kézzel csócsálni, és ki lehet szedni belőle a zöldjét, pikpakk megvan. Gondolom, a végén úgyis felfőzöd csírátlanítás céljából, nem?
Na, ki is próbálom.
Hát lehet, h rossz passzírozót használtam, nem tudom. Viszont látom profi vagy, mert a kézzel csócsálást a gyakorlat hozza meg:)Viszont a zöldjét előre ki kell várni, mert mérgező.
Nocsak, ezt még sosem hallottam. Ez biztos? Mármint hogy mérgező?
Igen, biztos. A paradicsom is olyan növény mint a krumpli, minden része mérgező, kivéve a termést. Ez nem azt jelenti, h ha megeszel egy paradicsomot a zöldjével, akkor 5 perc múlva feldobod a talpad, de nem jó nagy mennyiségben fogyasztani, egy befőzésnél pedig nyilván nagy mennyiségről van szó.
hüjeség hogy a paradicsomban lévö zöldje mérgezö,,hisz savanyitani is a még zöld paradicsomom szokták,,nem halottam hogy ebbe valaki belehalt,,
Kedves László,
ha már, akkor hülyeség. És nem írtam, h ebbe bárki belehalt volna. Idézném magamat:” Ez nem azt jelenti, h ha megeszel egy paradicsomot a zöldjével, akkor 5 perc múlva feldobod a talpad, de nem jó nagy mennyiségben fogyasztani”