Elvirágzott a krumpli, meg is lett a termés.
Mint látható, szép rózsakrumpli az eredmény, ami elképzeléseim szerint egyrészt a vetésforgónak, másrészt a körömvirágnak köszönhető, másnak ugyanis nem tudom betudni, hogy idén sincs krumplibogár. A kifliburgonya még kicsi, de remélem nem készíti ki a meleg és megnő. A termés petrezselymes krumpliként végezte, a legnagyobb örömömre, főleg hogy ebben a melegben kb. képtelen vagyok húst enni, sőt már arra is külön figyelnem kell, hogy eleget egyek. No de nincs ezzel baj, jót tesz a karmámnak meg a világnak is, hisz tudjuk, hogy a húsevés mennyivel jobban terheli a környezetet mint a zöldségek, nem hiába ajánlanak mindenkinek legalább egy húsmentes napot a héten. Én most jó párat letudok előre is.
Na de a krumpliról. A krumpli az a növény, aminek, akárcsak a paradicsomnak, minden része mérgező, kivéve a termést. Bár az is tud mérgező lenni. Az ilyen krumpli arról ismerszik meg, hogy zöld vagy zöldes foltok vannak rajta, amire érdemes akkor is odafigyelni, ha nem termesztjük, csak vesszük a krumplit. Az oka egyébként az, hogy fényt kaptak a gumók.
A másik rejtélyes tulajdonsága, hogy a föld alatt van a termése, ráadásul néha meglepően messze a bokortól. Épp ezért az alapos krumpliszüret egyet jelent a bokor környéki föld teljes felforgatásával, de nem ásóval, kapával, hanem kézzel vagy villás kapával, különben sérül a termés. Emellett fontos, hogy miután kiszedtük a földből, nem szabad rögtön ledörzsölni róla a földet, hanem hagyni kell kb. egy órát levegőzni, hogy megszáradjon a héja. Ha nem így teszünk, akkor a földdel együtt a héja is lejön, ami csökkenti az eltarthatóságát.
Hogy miként vándorolnak oly messzire a krumplik? A kiterjedt gyökérzet segítségével, amiről sikerült is most képet készítenem. És ne feledjék, a krumpliban még bőven van egy kör, úgy hogy amit kiszednek, annak a helyére mindenképpen érdemes ledugni egy újabb krumplit. És most hogy megírtam ezt a posztot, meg kell állapítanom, hogy a krumpli egy kifejezetten vicces szó. Krumplikrumplikrumpli!