A terasz után a kertből is begyűjtöttem a retket. Különbség több ponton is tapasztalható.
A kerti retek
Az első jelentős különbség a méret. A nagyobb föld egyenlő nagyobb termés tétel eddig nem látszik megdőlni. Félreértés ne essék, nagyon elégedett vagyok a teraszon termett retkekkel is, de hát szemmel láthatóan a kerti termés jóval nagyobb szemű.
A másik az íz. Ez különösen érdekes, mert ugyanazt a magot vetettem mindenhova. Míg a teraszos retek úgy csípett mint az ördög, addig a kerti pont jó lett. Finom, vajas állag, édeskés friss ízzel, a végén az elmaradhatatlan csípősséggel, de ez után nem éreztem úgy, hogy kiég a szám. Lehet, hogy a picikben jobban tömörül a csípősség, ami a méret növekedésével jobban eloszlik a termésben, ezért lesz kevésbé erős. A bolti retkek egyáltalán nem csípnek, aminek nyilván az az oka, hogy kifejlesztettek egy nem csípős retket, ami nagyobb mennyiségben eladható. A csodálkozásom tárgya egyébként nem is csak a retek, hanem hogy a kertben termett zöldségek révén egészen új ízekkel találkozom, sejthetően a zöldségek eredeti ízével. Eme tény fölött pedig még mindig nem tudok napirendre térni.
Reteklevél
A harmadik érdekesség a retekkel kapcsolatban túlmutat az élvezeti értéken. Már tavaly is észrevettem, hogy a paradicsom szára nem szimplán szőrös, hanem szinte tüskés, de az egyetlen összehasonlítási alapom a bolti/piaci paradicsom volt, annak meg nagyon látja az ember a szárát.
És a retek levele tüskés!
A reteknél idén ez odáig fajult, hogy szinte szúr a levele. Mint a képen is látszik, visszahajló, kampós tüskéi vannak. Elméletem szerint ez a biotermesztés eredménye: miután nincs permetezve a növény, maga gondoskodik a védelméről. Tenném hozzá, sikerrel. A csomag tetején látszik egy, amit kicsit megrágtak a hangyák, a többi azonban egészséges volt mint a makk.
