Mint már múlt héten is írtam, vendégségben jártam a Based on Pig csapatánál. Nagyon jó hangulatban telt a délelőtt, és végre a beszámoló megírására is jutott időm.
A Based on Pig saját definíciója szerint „Budapest étkezési szokásait kutató csoport”. A Nemes Attila vezette csapat az elmúlt hónapokban jó pár élelmiszert vett górcső alá, nem csak növényeket, a tanulságokat pedig egy kétnyelvű honlapon osztják meg az olvasókkal.
Az oldalon volt már szó a tojásról, a vajról, a sóról, a gombáról, a krumpliról, most pedig a hagyma került terítékre. Furcsának tűnhet a témaválasztás, mert hát mit lehet foglalkozni egy hónapig például a krumplival? Jelzem, sokat. Pár napja mesélte egy vidéki ismerősöm, hogy nyáron vendégségben volt nála egy városi barátja, akit megkért, hogy hozzon be pár krumplit a kertből az ebédhez. A barát pár perc múlva jött vissza, hogy nincs krumpli a kertben. Mondta neki, hogy de van, ott és ott, hozzon szépen krumplit. Pár perc múlva a barát ismét visszajött, hogy de nincs krumpli. Mint kiderült, azt hitte, hogy a krumpli úgy nő mint a paradicsom; a krumplibokron nem lógott krumpli, úgy hogy azt gondolta nincs krumpli.
Az én hagymám a bal sarokban
Szóval van értelme egy ilyen fajta kutatásnak, no pláne az eredmények megosztásának. Az információk hasznossága mellett nekem a kezdetektől tetszettek a rajzos illusztrációk, úgy hogy mikor úgy alakult, hogy vendégeskedhetek náluk, nagyon megörültem. Főleg, hogy előttem olyan gasztro szakértőkkel dolgoztak együtt mint Mautner Zsófia (Chili&Vanilia), Fűszeres Eszter (Fűszer és Lélek), vagy a Baldaszti’s-ba nem rég átkerült séf, Pesti István. Végül, de nem utolsósorban pedig Lőrincz Györggyel, aki és Babel Delicate konyháját erősíti és a hagymás teszten is részt vett.
Én hagymát pucolok, a többiek (Melinda, Nemes Attila) tesztelnek, Lőrincz Gyuri pedig készíti az új adagot
Ebbe az illusztris névsorba illeszkedem most már én is, köszönhetően a múlt heti hagymatesztnek. A tesz alapanyagait, eredményeit nem szeretném részletezni, azt bárki megtekintheti itt. A menetről annyit, hogy a vöröshagymák mindegyikét olajon pirítva, kis sóval elkészítve kóstoltuk, mert Lőrincz Gyuri azt mondta, így jön ki a legjobban az íze, és igaza volt. A saját vöröshagymámmal nem voltam teljesen elégedett, a lilahagymámmal viszont nagyjából igen. Amit mind a kettőből hiányoltam, az az édesség volt. Utólag el is gondolkodtam, hogy vajon a hagymához feltétlenül hozzá tartozik az édesség vagy már én is a cukorfüggőség rabigájában nyögök?
