Új résztvevővel gazdagodott a teraszközösség, a csombor névre is hallgató borsikafűvel.
Egészen őszintén, fogalmam sincs miért ültettem borsikafüvet. Magamat ismerve, szerintem megtetszett a neve. Gondoltam legyen. És lett. Egy egész virágládányi. Nagyon helyesen néz ki, úgy hogy itt az ideje megnézni, hogy mit is lehet vele kezdeni.
A borsikafüvet már 16. századi füveskönyvek is említik, mert mint a legtöbb fűszer, nem csak a konyhában, hanem a gyógyászatban is használták, használják. Készítenek belőle illóolajat, ami antivirális, antibakteriális és immunerősítő hatással bír. Otthon jobban alkalmazható módszer a tea főzés. Két teáskanálnyi borsikafüvet kell leforrázni, az így nyert tea jó hatással van a torokgyulladásra, a bélhurutra, a köhögésre és az alacsony vérnyomásra. De lehet vele gőzölni is, széppé teszi a pattanásos bőrt.
Markáns, borsos íze alkalmassá teszi a bors helyettesítésére. A régiek nyilván értékelték eme tulajdonságát, mert a könnyen termeszthető és kiválthatták vele az akkoriban méreg drága egzotikus fűszert, a borsot. Ma különleges megoldásnak számít használata, pedig van gyakorlati haszna is. Ha valakinek érzékeny a gyomra az erős fűszerekre, akkor nagyszerű alternatíva. Emellett csökkenti a felfúvódást, úgy hogy babos ételnél ideális választás. Egy dologra kell figyelni, hogy a főzés végén rakjuk az ételbe és figyeljünk az adagolásra, mert erős íze miatt keserűvé teheti a főztünket, de ez így van a borssal is. Mármint hogy a túl sok borstól keserű lesz az étel. Nyersen is ehető, salátákba szószokba, sőt savanyúságba is szuper, de én a kovászos uborkából sem hagynám ki.
Szép virága is lesz, amit már alig várok. Meg azt is, hogy kicsit még nőjenek és akkor indítom a konyhai kísérletet.