Örömmel látom, hogy idén mindenkiben buzog a kertészkedési kedv, azonban nem árt átgondolni, hogy mit is jelent ez, melyik a nekünk való?
Egy ilyen kert?
Imádom az amerikai filmekben azt a részt, amikor a döntésképtelen főhős húz egy vonalat egy papírra, aminek a bal és jobb oldalára felírja az ügy mellett és ellen szóló érveket. Az ellenérvek valamiért mindig a baloldalra kerülnek, aminek a metafizikai és az amerikai néplelket illető vetületeibe most nem mennék bele, abba viszont igen, hogy nem ilyen fekete-fehér a világ, ahogy a terasz és a kert kérdése sem.
Terasz
Egyértelmű előnye, hogy közel van. Nincs utazásra elvesztegetett idő, nem kell az időbeosztásunkat teljesen alárendelni az időjárásnak. Ezért a kényelemért cserébe viszont elfelejthetjük a zöldségek zömét, ahogy a mennyiség tekintetében is korlátokba fogunk ütközni. Persze ha valaki a 100 négyzetméteres tetőteraszából csippent le egy darabot, az más, őt egyébként innét is irigykedve üdvözlöm. 
Átlagos terasznak/erkélynek szerintem a maximum 3×4 méteres kiugrót lehet tekinteni. Egy ekkora helyen nevelhetünk paprikát, paradicsomot, retket, ha mélyebb ládákat veszünk, akkor lehet próbálkozni fokhagymával. Ami nagyon fontos, hogy paradicsom és paprika esetében ne lógassuk ki a ládákat, mert a növények magasra nőnek, nem lehet megkarózni azokat, így a szél könnyen kifordíthatja a ládákat. Ez belső udvar esetében csak bosszúság, utcafront esetében viszont konkrétan más emberek életét veszélyezteti. Mint a képen is láthatják, erre megoldás lehet a háló.
Kert-telek
Ha magunk szeretnénk megtermelni a család zöldségadagját, akkor a kert a megoldás. Szerencsés esetben kertes házban lakunk, szerencsétlenebb esetben telkünk van. Telek esetén mindenképpen gondolják át, hogy benzinben, időben, energiában megéri-e, vállalható-e a dolog?
Zöldség az ablak körül
Nem csak arra gondolok, hogy nyáron legalább kétnaponta ki kell menni locsolni, hogy szétdúlhatja, kutya, macska vagy ellophatják a termést, hanem arra is, hogy ha a férjünk/feleségünk heti hatvan órát dolgozik, akkor lehet, hogy a hosszú távú boldogság titka nem a friss retek, hanem a szombat esti mozi.
A kertre is igaz, hogy folyamatos gondoskodást kíván, de megspórolhatjuk azt az időt és pénzt, amit távolság okán a telekre muszáj rászánnunk. És mindkettőre áll, hogy ha nem szeretnénk, hogy minden addig befektetett munkánk elvesszen, akkor őszig nem hagyhatjuk magára. Locsolni kell, gondozni kell, esős időben meg jönnek a csigák, két nap alatt letarolják az egészet.
Full extrás megoldás teraszra
Szóval érdemes átgondolni, hogy mit bír el az életünk. Szigorúan a saját életünk. Azért mert mi magunk szeretnénk kertet, nem lehet ezt kötelezővé tenni férjnek, feleségnek, gyereknek, akkor sem, ha tudjuk, hogy a termést persze imádnák. Biztos a steaket is szeretik, még sem tartanak marhát. A családi terror helyett inkább szövetkezzenek két-három lelkes baráttal. Megoszlik a munka, megoszlanak a költségek, szórakoztatóbb is az egész, a termés meg, higgyék el, elég lesz mindannyiuknak.
A fent látható kastély egyébként nem egy mesében van, hanem Château de Villandry-ban és egész évben látogatható. Az izgi lapuló fali növénytartókat meg megrendelhetik itt, nem is drágán.
