Egész télen terveztem, hogy csinálok madáretetőt, de aztán mindig közbejött valami. Mentségemre szóljon, hogy igazán hideg sem volt, így nem aggódtam a kertben levő madarakért. A mínusz 15 fokos éjszakában azonban nem tudnék nyugodtan aludni, ha legalább ennyit nem tennék meg a cinkékért.
Igen, a cinkékért. A galambokért például a kisujjamat sem mozdítanám, de nem is kell, hála a lelkes galambetető öregasszonyoknak. De mindegy is ez, a lényeg, hogy madáretetőt kell készíteni. Mert lehet utálni ezt a hideget, de mindenki csak hálás lehet a sorsnak érte, mert így talán nem falnak fel minket és a kertünket a mindenféle bogarak. Ha viszont ettől sem döglenek ki, akkor a madarakon kívül más segítségre nem nagyon számíthatunk. Alapanyagra sem kell költeni, amennyi üveg, műanyag palack, edény található egy átlagos háztartásban, lazán megoldhatjuk ezekből a tárgyakból is, én azonban végül egy kókuszdióból készítettem el a madáretetőt. Tudják, így csempészve egy falat nyarat a télbe. Meg ilyen képekkel:
Az elképzelésem a következő volt: a három lyuk egyikét kifúrom, ott kifolyatom a kókusztejet, aztán lecsapom a kókuszdió felső 1/3-át, a maradék 2/3-ból kikaparom a kókuszt, a perembe csavarhúzó és kalapács segítségével ütök két lyukat, madzagot rakok bele és kész.
Ehhez képest így történt. Lyukfúrás szuper ötlet, de mivel? Végül az olívaolaj kiöntőt kalapáltam bele. Bár látványos, de sajnos nem folyt ki a kókusztej, hanem ki kellet rázni a levet, de a lényeg megtörtént, a kókuszdió üres lett. A kiöntőt kicsit szétkalapáltam, de majd remélem sikerül visszakalapálnom is. És a levet ne igyák meg, mert ez nem friss dió, nem finom. Ha jó kókusztejet akarnak inni utazzanak el a trópusokra vagy vegyenek konzervet.
Nincs csavarhúzó. Pedig tudom, hogy volt, de nincs. Nem baj, félbevágom a kókuszdiót. Ehhez felhasználtam két konyhakést (egy recés és egy nem recés pengéjűt), egy kínai hentesbárdot és egy kalapácsot. Ne röhögjenek, tényleg azt gondoltam, hogy ha kitartóan nyiszatolok, akkor félbe fogom vágni. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, hogy nem, és hogy itt valahogy rést kéne ütni ezen az igen erős és koherens anyagon. Ekkor került elő egy kis kés, amivel sikerült behatolni a dióba és megrepeszteni. Ekkor még kellett egy kicsit kalapálni, amikor is kitört a képen is látható ovális darab. Ennek nagyon örültem, mert pont ilyet akartam, csak nem tudtam hogyan lehetne. Hát így!
A kókuszbél kikaparása nem nagy macera, késsel lefeszíthető a kemény héjról, emellett feszítés előtt érdemes felkockázni és akkor a darabok szépen kipattannak. A fúrást ötletét elvetettem, helyette lett narancsháló. Kicsit öregasszony kinézete lett a diónak, viszont így könnyen fellógatható és a madarak is szuperul meg tudnak kapaszkodni a hálóban.
A töltelék szigorúan olyan dolgokból készült, ami volt otthon. Úgy mint kókusz zsír, a kiszedett kókusz apraja, saját kertből maradt napraforgó, sütőtökökből kiszedett, magam szárította tökmag. Összekevertem belekentem és ennyi. Mert hogy marhafaggyút kéne, de én még az életemben nem láttam a hentesnél marhafaggyút, másrészt ugyan csak irodalmi élményeim vannak ezzel az anyaggal, de az olvasottak alapján ez egy ritka büdös cucc, amivel nem biztos, hogy teletolnám a lakást ilyen szellőztetés szegényes időkben.
Végül nézzünk pár ökölszabályt.
Semmiképpen ne adjunk a madaraknak sós dolgokat. Se sózott, se pörkölt magokat, se szalonnahéjat, se maradék sonkacsíkot zsíros széllel, se jó kis zsírt oldalassal. A só ugyanis vízhajtó, így könnyen kiszáradhatnak, főleg, hogy a fagy miatt nehezen találnak vizet.
Ne adjunk nekik kenyeret, se frisset, se szárazat. Élesztő van benne, ha vizes lesz, felpuffadnak, kinyiffanak.
Ha elkezdtük őket etetni, akkor tavaszig csináljuk is, mert visszajárnak, de ha nem találnak ételt, akkor lásd előbbi, csak puffadás nélkül.
Viszont lehet nekik adni madárgolyót (állatkereskedésben, sőt néha még a közértben is kapható 190 Ft/db), fél diót, mogyorót, sőt az almát is szeretik, csak lógassuk ki egy madzagon. Ha pedig nagyon fel akarjuk őket pörgetni, akkor lehet aszalt gyümölcsöket, aztán lesz majd cukros buli, röpködéssel, csiviteléssel.
Szia!
Nagyon tetszik a blogod. Sok hasznos infót össze szedtem itt. Mindjárt megyek mini melegházat építeni.
Másrészt a kókuszdió…
3 lyuk van rajta. 2-t kell kilyukasztani. 3-ból egybe a csavarhúzó belemegy mint forró kés a vajba, ezt keresd meg először. A másodikat te választod ki, ide csavarhúzó és egy határozott kalapács ütés. Ez a gravitációs ürítés. Ha jól forgatod az egyiken jön ki a cucc a másikon meg megy be a levegő és csak kicsit kell rázni. Ami kijön belőle az a kókuszvíz és nem a kókusz tej. Megihatjuk nyugodtan nem lesz tőle bajunk. Vásárlás előtt rázni kell a kókuszt amelyik nagyon kotyog abba sok van és még friss. Eláll sokáig a kókusz szóval ha frissen szeded a fáról sem lesz másabb íze.
A kókusztejet készítik, hideg vagy meleg sajtolással. Nagyon finom cucc lesz belőle. Kakaóval olyan mint a bounty.
Ha a kókuszvíz kint van. Akkor jöhet a FLEX.
:D:D:D: Azzal már olyanra alakítom amilyenre akarom.
Van egy finomabb megoldás is, ahhoz egy jó erős kés vagy bárd kell.
Hello,
köszi a kókuszos infókat, jó fog az még jönni. Bár flexszel nem állok túl jól:)ÉS örülök, h tetszik a blog!