Szeretem a bort. Nem állítanám, hogy fél kortyból megállapítom, hogy éppen egy 1987-es évjáratú Chablis van a pohárban, avagy sem, de szerintem a jó borok fogyasztásának nem is ez a lényege.
Alapvetően száraz fehérben utazom, de néha szeretem a vöröset is. Különböző ízeket keresek a különböző fajtákban, hol erre, hol arra kívánkozom rá, aminek eredményeképp fél üveg borok állnak a hűtőben, várva hogy megigyam, de ahogy a maradék kenyeret sem eszem meg csak azért, hogy ne kelljen kidobni, inni no pláne nem fogok pragmatikusan. A kenyérre megoldás a fél kiló, a negyed kiló, lehet sokáig pirítani, lefagyasztani, szárítva zsemlemorzsát gyártani belőle, szóval sok lehetőségünk van amivel megelőzhetjük, hogy az étel a kukába kerüljön. De mit lehet csinálni a borral? Hát ecetet.
A borecet készítése igen egyszerű, a kérdés hogy a gyors vagy a lassú módszert választjuk. A lassú módszerhez, a boron és egy jól záródó üvegen kívül, csupán egy évnyi időre van szükségünk. A bort beleöntjük egy jó nagy üvegbe, hogy maradjon fölös levegő bőven (attól indul be az erjedés) jól lezárjuk, majd minimum egy évre eltesszük valami sötét, meleg helyre.
Az első ecetkísérletem
A gyors módszerhez is kell 2-2,5 hónap, de az ugye mégsem egy év. Arányaiban úgy néz ki a dolog, hogy fél liter borhoz kell 2-3 kanál cukor és egy felesnyi ecet. De megbolondíthatjuk fűszerekkel is, tárkonnyal, fokhagymával, rozmaringgal, kakukkfűvel, kinek mire van gusztusa. A hozzávalókat beletesszük egy üvegbe (itt is érdemes levegősen dolgozni), lezárjuk és várunk. Az erjedés érdekében nyilván meleg, sötét helyre érdemes rakni. Erre a célra például tökéletes a szekrény hátsó zuga. Ha úgy látjuk, hogy kész, szűrjük át és kóstoljuk meg. Az otthoni ecet általában erősebb mint a bolti, de nem kell megijedni, nyugodtan hígítsák vízzel a saját ízlésük szerint. És még egy fontos dolog: mindig olyan borból készítsék, amit meg is innának, ha olyan ecetet szeretnének, amit meg is ennének.
