Még tavasszal támadt az a pompás ötletem, hogy ellátogatok a Vácrátóti arborétumba, a felszaporodott kerti munkák miatt azonban még moziba sem jutottam el, nem hogy oda. De eljött az ősz, kevesebb a tennivaló, lehet kirándulni.
Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem a vénasszonyok nyarát (manapság divatos nevén indián nyár) is, a megváltozott fényekkel, a kellemes meleggel és a szépen sárguló levelekkel. A szívemhez azonban az esős ősz áll közelebb. Szeretem az esőt, szerintem az idő ilyenkor sem nem szürke, sem nem szomorú, hanem romantikusan szép. Szeretem ezt az időt a városban is, de erdőben odavagyok érte. Azzal együtt is hogy nem vagyok egy nagy kiránduló. Ha választanom kell, hogy hegy vagy tenger, egyértelműen a tengerre szavazok, így nem nagyon kirándulok. Na de ősszel, az más.
Így én roppant boldog voltam, hogy szemerkélő esőben sikerült bejárni a Vácrátóti arborétumot – hivatalos nevén Vácrátóti Botanikus Kert – MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet. A park 27 hektár, ahol eleve elég kényelmesen el lehet férni, de nyilván az időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy rajtunk kívül kb. még nyolc ember járta a tanösvényeket. Szóval szép nyugodtan mászkálhattunk, ha éppen rákezdett az eső, akkor sem volt gond, köszönhetően a hatalmas lombú fáknak.
Amiben hibáztunk, hogy kicsit alulöltöztünk, de ezen segített egy lelkes, húszperces barangolás a Kaktusz- és pozsgásházban, ahol sikerült belegyalogolnom egy kaktuszba, de szerencsére csak egy tüske állt belém. Ráadásul Mr. Beant idéző béna módon: lépkedtem hátrafele, hogy le tudjam fotózni a kaktuszokat, és így. Tiszta szerencse, hogy nem szakadék volt mögöttem. A trópusi melegházak felújítás miatt zárva voltak, így azokat nem láttuk, de jövőre megnyitják azokat is.
Ha csak úgy sétálgatunk, akkor is nagy élmény a kert. Sok a távol-keleti növény, igazi bambuszerdőt és egzotikus virágú fákat egyaránt láthatunk, grandiózus és sok hasznos látnivalóval szolgál a fűszerkert és lenyűgöző méretű fákban gyönyörködhetünk. Nekem a legjobban azonban a tájképeket idéző részek tetszettek.
Mint a park történetéből kiderül, a 19. század végi divatnak megfelelően, szentimentális tájképi kertet alakított ki Band Henrik főkertész. Ennek megfelelően találunk elhagyott erdei lakott, rejtek alagutat és csodálatos tópartot akkora fűzfákkal, hogy egy egész kupac romantikus költőnek is elég lenne.
A tudatosabb látogatókat térképek is segítik,de a bejáratnál vásárolhatunk oktató füzetet (150 Ft) is, ami rengeteg hasznos információval, találós kérdéssel és totóval teszi érdekesebbé a látogatást.
Abszolút idényjellegű látványosság, de a parkkal szemközti házban hihetetlen mennyiségű és méretű sütőtököt lehet vásárolni, igen jutányos áron.
Volt egy tök, ami a gazda becslése szerint 25-30 kg-t nyom, de én még többet is elképzelhetőnek tartok. Végül én egy kisebb, ötkilós Helloween típusú tök és pár dísztök mellett döntöttem. Még a teraszon tárolom, hogy megcsípje a dér és finom édes legyen. Összefoglalván, nagyon szép kirándulás volt. Nyáron akár egy napot is el lehet itt tölteni, nézelődve-piknikezve, de én ezzel az őszi verzióval is maximálisan elégedett vagyok.