Új paprikával gazdagodott a kertem. Először azt hittem, hogy új paprikákkal, de az ízpróba sajnos romba döntötte ebbéli reményeimet. Azért szomorú nem vagyok. Van klasszik magyar fehér paprika, aminek nem csak elméleti alapon örülök, hanem azért is mert nagyon szeretem.
A hívogató kép még abban a fázisban készült, amikor azt hittem, hogy új paprikákkal állok szembe. A prekoncepció szerint a nagyon zöld az a régen várt Kosszarvú névre hallgató erős paprika túlérett verzióban. A mellette levő egy fehér paprika, a harmadik pedig a Kosszarvú optimális állapotban. A fényképezés után megkóstoltam mind a hármat és a valóság bizony más.
A sötétzöld a bevált spanyol paprika váratlanul nagy méretben, a másik kettő pedig a Senator fehér paprika slankabb kivitelben. Tévedés kizárva. Mint már írtam, semennyire nem bírom az erőset, ha bármelyik egy leheletnyit is csípne, azt észrevettem volna. Persze nem baj ez, örülök ennek is, de az azért érdekelne, hogy hova lettek a Kosszarvú palánták. Rejtély.
A paprika mellett beérett a padlizsán is. Sok virága volt, de csak egy termés lett, de ahhoz képest, hogy milyen reménytelenül és ötletszerűen ültettem, már ettől is oda vagyok.
És beértek a nagy paradicsomok is. Nagyok, húsosak, édesek és egy kicsit puhák. Nekem a másik fajta paradicsom jobban ízlik, viszont ha befőzni akar az ember vagy egy jó paradicsomszószt, akkor ez maga a tökély, úgy hogy szerintem ültetek belőle jövőre is.
Őszintén szólva le vagyok nyűgözve, hogy így október 3-án, friss paradicsomot eszem, no pláne olyat, amit én termeltem. A szakirodalom szerint egyébként a koktélparadicsom az első fagyokig terem. Hát majd meglátjuk, de jó lenne. Sanszos még a brokkoli (elég biztatóan néz ki), meg néminemű hagyma. A káposzta viszont nem hiszem, hogy be fog fejesedni, de mint az már az elmúlt hónapokban többször kiderült, sosem lehet tudni.