Az amatőr öröme

Kerttel bírni több szempontból is szerencsés dolog. Először is biztos, hogy terem valami. Ezt fél évvel ezelőtt magam sem tudtam elképzelni, de tényleg így van, szóval hálás feladat egy kerttel foglalkozni. Ha terem, akkor az embernek van saját zöldsége, gyümölcse, ami valami őrületes örömmel és büszkeséggel tudja eltölteni a kertészt. Ha pedig amatőrök vagyunk, akkor végképp főnyeremény az egész, mert úgy lesznek terményeink, hogy észre sem vesszük!

Pár hete volt, hogy megírtam a nagyszerű posztomat a lilán (is) virágzó cukkiniről, amit nagyon jól tettem, mert a kedves kommentelők felhívták a figyelmemet, hogy ez nem a kétvirágú cukkini csodás esete, hanem ott a padlizsán virágzik. Lehet, hogy blamázsnak tűnik, de nekem tényleg belefért, hogy egy növény két színben is virágzik. A valóság azóta kézzel fogható bizonyítékot is szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy padlizsánról van szó.

Az első padlizsán

A padlizsánhoz hasonlóan lemondóan viszonyultam a napraforgóhoz. Egy ideig nagyon szépek voltak, de aztán elkezdtek szottyadni, kókadni, úgy hogy azt gondoltam, ennek ennyi. Meg azt is, hogy a dög hangyák szétrágták. Ezzel szemben kész a szotyi, három fej is. Kicsit apró, meg még szárítani kell, de akkor is oké. Még nem tudom mit fogok vele csinálni, de ha másra nem is, téli madáreleségnek nagyon jó lesz.

Napraforgó fej

És végül jöjjön a kellemes meglepetéseket okozó mumus, a répa. Három sor répát is vetettem, amit ugye egyelni kellett. Volna. Mert ritkítottam rajta, de tényleg nem a kellő a lendülettel. Egyszerűen nem volt szívem kiszedni a zöldellő mini répákat. Ennek az lett az eredménye, hogy sűrű maradt a sor, a répák meg nem nőttek. Tudtam, hogy ritkítással javítani lehetne a dolgon, de ahogy nőttek, még kevésbé volt hangulatom kiszedni a fölösleget. Ebből az lett, hogy kerültem a répás részt. Gyomláltam, locsoltam, de egyébként nem vettem róla tudomást. Minap viszont úgy döntöttem, hogy úrrá leszek félelmeimen és kicsit közelebbről is szemügyre veszem a répákat.

Répa

Mint látható, jól tettem, mert egész csinos csomagnyit sikerült kiszednem. Kétségtelen, hogy már nem zsenge, szendvics mellé ropogtatnivaló ez a répa, de lefagyasztva szuper lesz majd télen a levesekbe.