A szuper paradicsomszósz

Nagyon jól terem a paradicsom. Kiszámítható, figyelmes paradicsomokat sikerült kinevelnem. Nem gyötörnek nyavalyákkal, nem árasztanak el dömpingszerűen, hanem szépen fokozatosan érnek be. Ezzel együtt sanszos a paradicsom befőzés.

Három magból neveltem paradicsom palántákat, így most van koktélparadicsomom és két „normál” típusú. Az egyik apróbb, keményebb, a másiktól jó nagy, húsos paradicsomok várhatóak. Ez utóbbi még nem ért be, de a másik kettőből kb. minden második nap lehet szüretelni, pont annyit, amennyi kell. És nem azért mert az én paradicsomom, de nagyon finom. A koktélparadicsom friss és édes, ahogy a másik is, de abba vegyül egy kis csípősség is. Mit ne mondjak, nem tesz rosszat neki.

Paradicsom I.

A sajátom mellett azonban még máshonnét is befutottak szállítmányok, amiket különböző paradicsomszószos tésztákban igyekszem hasznosítani, de ez nem lesz hosszútávon tartható. Szép feladatnak néz ki a dolog, mert még soha nem főztem be semmit, csak hogy érthető legyen a vacakolásom. Receptet minden esetre már szereztem.

És a koktélparadicsom

Nagyszerű, több generáció által kipróbált, receptről van szó, úgy hogy ha valakinek égető az ügy, bátran használja. Még egy fontos dolog: a recept az olaszos ételekhez használható sós paradicsomalap készítését mutatja. Ha valaki a sváb, cukros verzióra indul be, az hagyja ki a bazsalikomot, hogy majd felhasználáskor cukrozhassa a szószt.

Szuper paradicsomszósz

A paradicsomot megmossuk, cikkekre vágjuk, a zöld csumáját kivágjuk, mert mérgező (épp ezért mindig ki kell vágni, nyersen is). Ha ezzel megvagyunk, egy lábasba tegyük fel rotyogni a paradicsomot és főzzük egészen addig, míg lottyadt nem lesz. Nyugodtan főzhetjük sokáig, de fontos, hogy ne égjen le. Ha levettük a tűzről, akkor átnyomjuk paradicsompasszírozón, így szabadulván meg a héjától és a magoktól.

Elektromos paradicsompasszírozó

Kézenfekvőnek tűnik a magház főzés előtti eltávolítása, és akkor a macera nagy része megúszható lenne. Az ötlet azonban nem jó, mert a paradicsom ízének a nagy része a kocsányos magos részben van. Próbálják ki, hogy különválasztják a kocsányt meg a húst, majd kóstolják meg külön-külön; az eredmény magáért beszél.

A passzírozás után a cucc megy vissza a lábosba, a héj meg a magok meg a kukába (esetleg a komposztba). A paradicsomot addig főzzük, amíg el nem éri az általunk elvárt sűrűséget. Ekkor sózzuk, esetleg borsozzuk, majd még forrón töltsük bele az előzőleg kifőzött befőttesüvegekbe. Az üvegekbe rakhatunk egy levél friss bazsalikomot is ( vagy nem), majd jön a dunszt. Van a száraz dunszt (egyszerűbb, de állítólag kevésbé tartósít), amikor a lezárt üvegeket fejre állítva egy takarókkal kibélelt kosárba/dobozba tesszük és bebugyoláljuk, hogy lassan hűljön ki.

Kézi paradicsompasszírozó

És van a másik dunszt (nem hiszem, hogy nedves lenne a neve), amikor egy lábast kibélelünk konyharuhákkal, így tesszük bele az üvegeket, hogy ne koccanjanak össze. Majd vizet töltünk rá és addig forraljuk, amíg a befőttesüvegek teteje a keletkező vákuum miatt be nem horpad.

Gépigény a paradicsompasszírozó, de nem kell vagyonokban gondolkodni. A gépi passzírozók valóban 40 ezer forint fölött indulnak, kézi passzírozót viszont már 3-5 ezer forintért is kapunk, mérettől függően. És még áramot sem fogyaszt, viszont növeli a bicepszet.