Szombat délután éppen rohantam. Azért rohantam, mert sürgős kávéznivalóm volt, de persze késésben voltam. És akkor csörgött a telefon, ahogy mondani szokás, a legjobbkor. Az egyik barátnőm volt, aki nagy lelkesen kiabálta a telefonba, hogy „hát nem is mondod, hogy mi van veled?!” Én nem nagyon tudtam, hogy mi van velem, úgy hogy az egykezes nadrágráncigálás közben visszakérdeztem, hogy mégis mi van velem? Az embert érdekli az ilyesmi.
Így derült ki, hogy a Goldenblog versenyen a zsűri döntése alapján, az Életmód kategóriában, bekerültem a TOP 10-be. Nagyon örültem, de a rohanás közben nem is nagyon volt időm foglalkozni vele. Másnap jutottam csak géphez és akkor kezdett csak leesni a tantusz, főleg amikor megnéztem a többi TOP 10-be került blogot, hogy komoly dolog ez. Az Életmód kategóriában idén 176 blog nevezett, ennyire lehetett szavazni, ebből válogatott a zsűri. Eme szám függvényében azt hiszem különösen szép ez az eredmény. És mielőtt elfelejteném, köszönöm a szavazatokat is.
Nehéz leírni, hogy milyen érzés. Nagyon örülök, de bevallom, hogy amikor elindult a blog egyáltalán nem gondolkodtam ilyen távlatokban. A legnagyobb vágyam az volt, hogy működjön a kert, hogy teremjen benne legalább VALAMI. Erre irányult minden vágyam és törekvésem, ami mellett bevallom gondolatom sem maradt másfajta ambíciók dédelgetésére. Jellemző, hogy még a nevezést sem én intéztem, úgy hogy ezúton is külön köszönet Brecska Péternek, mert nélküle nem csak az oldal, hanem ez az eredmény sem jöhetett volna létre. Hát így történt, hogy hivatalosan is blogger lettem.
Kedves Erika!
Nagyon nagy figyelemmel hallgattam szombaton a Smink nélkül c. műsorban minden szavadat, és mélyen egyetértettem és együtt éreztem veled!!
Én idén kezdtem el biókertészkedni, akkor 9 hónapos babám társaságában, teljesen egyedül, férfi segítsége nélkül, egy olyan gazrengeteges kertben, ahol emberemlékezet óta csak gaz nőtt, de az embermagasságú.(200 négyzetméteren!!)
Két kicsi kezemmel, ásóval és kapával sikerül 8 négyzetmétert elhódítanom a gazrengetegből, és megművelni.
Ezt én nagy teljesítményként élem meg, hiszen 2 nagyobb gyerek és egy pici baba mellet nem volt könnyű időt szakítani a kertművelésre.
Vetettem 2 sor borsót ( lett belőle egy lábosnyi leves ), két sor répát ( tegnap szüreteltem ki a földből őket, kb.3kg lett, igazi édes répa!!).
Édesanyám és egy barátnőm kisegített paradicsom palántákkal, így 2 hónapja a saját paradicsomunk kerül az asztalra reggelihez és vacsorához. Nőtt néhány karalábé, és néhány paprika is, szintén ajándékba kapott palántákból.
Nekem ezek nagyon nagy sikerek, és éppen ezért nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy van egy ilyen lelkes “őrült” mint te, akinek a tanácsai és tapasztalatai mentén, jövőre már akár 20 négyzetméteren is folytathatom a biokertészetem művelését.
Elkezdtem komposztálni is, így lesz tavaszra mit beleforgatni a földbe.
Mától kezdve egy újabb lelkes olvasóval bővült a blogod, szerény személyemben!!
Sok sikert és sok erőt a további munkádhoz!!
Szeretettel: Kata