A kapálásnak, ültetésnek vége, de ez nem azt jelenti, hogy nincs dolga a kertésznek. Ez a lazázós időszak kiválóan alkalmas arra, hogy acélos tekintetünket a jövőre szegezzük és gondoskodjunk a jövő évi vetőmagokról.
Az a szép, hogy ha már az embernek egyszer volt kertje, akkor egyre könnyebben reprodukálhatja ugyanazon terményeket a következő évben, ráadásul ingyen. A módszer igen egyszerű. A megtermett dolgok közül válasszuk ki azokat, amiknek jó volt az íze, majd gyakoroljunk önfegyelmet és kb. hármat ne együnk meg teljesen, hanem hagyjuk meg a magokat és szárítsuk ki. Ennyi.
A hagyma virága
Bár több helyütt is azt írják, hogy ez egy teljesen használhatatlan módszer, mert semmi sem garantálja, hogy az így nevelt növény kinő és ugyanolyan finom lesz mint az előző évi, ezt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Nem akarok belemenni holmi összeesküvés elméletekbe, meg konyhai politizálásba a vetőmag gyártókról, de én jobban bízom valamiben, amit már egyszer láttam, ettem, különös tekintettel speciális témánkra és arra a tényre, hogy például a vetőborsóra is rá van írva, hogy a gyártó semmilyen felelősséget nem vállal a hozamot illetően. Ezt az eredményt mi is garantálhatjuk magunknak.
Ebből kellett kiválogatni a magokat
A metodikát illetően nagy titkok nincsenek, paprikacsuma, paradicsom kocsonyás magháza, cukkini, tök belseje, egyre megy: kikapjuk, kirakjuk a napra, kiszárítjuk és papír borítékban száraz helyre rakjuk. Praktikus még ráírni, hogy mi van a borítékban és a zacskózás dátumát. Kispolgárinak tűnhet, de az ilyen fajta adminisztráció igen hasznos. A magok egy évig biztos jók. Lehet, hogy tovább is, de jövőre úgy is lesz frissebb.
A hagymamag
Mint már írtam, pár hagymának lett virágja, amiket ki is szárítottam. Ez nem volt nagy feladat, a magok kimazsolázása a száraz izé közül annál inkább. Sose irigyeltem Hamupipőkét, főleg hogy én a lábujj levágós verziót olvastam anno, de most minden kínját átéreztem. Irtó macerás az apró magok kiszedegetése. Az is igaz, hogy a két virágban annyi mag volt, hogy az egész kertre elég lenne. És most már azt is tudom, hogy a hagyma magja fekete. Én persze egy tálban szárítottam a lila és a vöröshagyma virágját, így a magok is összekeveredtek.
Nem nagy gond, meg van valami nagyság abban, hogy a véletlenre bízom, hogy jövőre mennyi vörös és mennyi lilahagyma teremjen, annak függvényében, hogy milyen arányú keverék képződik. De mint említettem, van hogy nem szégyen kispolgárnak lenni.
