Nem szeretem a cukkinit

A cukkini virága

Mint már írtam, nem szeretem a cukkinit. Végül mégis lett, mert vettem magot (ki tudja miért?), amit következetesen elfelejtettem elvetni. Nyilván tudat alatt így harcoltam a cukkini ellen, sokáig sikerrel, esélyt sem adva a termésnek. De aztán földbe került a mag, amiből mindenféle szakirodalmat meghazudtolva, pár hét alatt óriási bokor lett.

A burjánzó cukkinivel dicsekedtem már, főleg a virága tetszett. Kezdem azt gondolni, hogy elvetélt egy zöldségkertész vagyok, mert jobban leköt egy-egy növény virága mint a termése. Na mindegy. Amit viszont még nem írtam, hogy vettem egy nagyon pöpec esőztetőt, így a locsolás igazi meditatív tevékenységgé vált. Berakom az esőztetőt a harmadik és negyedik ágyás közötti közlekedő közepére, kinyitom a csapot és ennyi. A víz szépen surrog a lenyugvó nap fényénél, én meg nézegethetem a kertet, a cukkini virágait. Természetesen nem feledkezek meg az élet nagy dolgain való elmélkedésről sem.

A virágzó cukkini

Pont a fenti tevékenységet űztem hétfő este is, amikor valami furcsa, vastag és zöld dologra lettem figyelmes a cukkini bokor alatt. Csodálkoztam nagyon. Tudom, hogy néz ki a cukkini, de nem is néztem, hogy nő-e rajta valami, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy ennyi idő alatt (kb. 4 hét) termést hoz. Pedig hozott, két szép nagy cukkini figyelt ott, a nagyobbat le is vágtam és büszkeségtől dagadó mellel hazacipeltem.

Eddig minden oké volt, de ugye nem szeretem a cukkinit. Az első saját cukkinimet viszont még sem ajándékozhatom csak úgy valakinek. A feladat adott volt: meg kell főzni úgy a cukkinit, hogy én is szeressem. A cukkini kicsiben, zsengén az igazi, a nagyok bármilyen látványosak is, inkább csak töltve jók. Így tettem én is. A töltött tök mintájára kétféle töltelékkel készült az én cukkinim.

A 1,5 kilós cukkini

Az egyes számú töltelék darálthúsos volt. Ehhez felhasználásra került darált pulyka, shalotte hagyma (saját), bazsalikom (félig saját), petrezselyem (saját), paradicsom (félig anyósé). A klasszikus bolognai ragú mentén haladtam, így tejjel is főzve lett a hús, de borral nem, a végeredmény pedig egy szaftos, de azért sűrű paradicsomszószos husi lett.

Így nézett ki a cukkini sütés előtt

A kettes számú még egyszerűbb volt. Juhtúró, tejföl, kevés császárszalonna kockázva, petrezselyem (továbbra is saját) összekeverődött egy villa által és kész. Só értelemszerűen egy szem sem, viszont raktam bele egy kis kukoricadarát (lehet helyette zsemlemorzsát), hogy ne folyjon annyira.

És ilyen lett

A félbevágott, kimagozott cukkini héját bekentem egy kis vajjal, belepakoltam a cuccot, szórtam rá egy kis parmezánt (szintén a cuccosodás megelőzése végett) és beraktam a sütőbe. Nagyon finom lett, bár a túrós töltelék így is kifolyt. A tanulság, hogy dolgozni kell még a tejföl-dara arányon, viszont nagyon finom lett, annyira, hogy már szeretem a cukkinit. Egyébként a cukkini virága is főzhető-süthető, lehet, hogy azt is megpróbálom.