Mint említettem két újabb hangyabolyt sikerült felfedeznem, amivel nem is tudom hányra rúgott a számuk. Lesz egy kis időm, meg türelmem, végigfotózom mindegyik típust, az apró vöröstől, a hosszúkás feketén át egészen a szárnyashangyáig. David Attenborough is megirigyelné, akkora a kínálat.
David Attenborough hergelése előtt azonban egy jóval gyakorlatiasabb lépés áll előttem: valamit kezdeni kell a hangyákkal. Eddig széttúrtam a bolyokat, de ez szemmel láthatóan nem vetette vissza túlzottan a populációt. Minap viszont egy műszaki katalógust lapozgattam, amiben egy olyan hangyariasztóra bukkantam, ami alacsony frekvenciájú rezgéseket bocsát ki, ami a hangyák számára elviselhetetlen. A rezgések nem ölik meg őket, de a költözködésük garantált. Nem is drága, a sima 4990 Ft, míg a napelemes 6990 Ft. Egy gond van csak, ha leszúrok egy ilyet, akkor egy darab hangya sem marad, ami viszont nem kívánatos cél (még ha eddigi ténykedésem alapján ez hihetetlennek is tűnik).
Így úgy döntöttem, hogy egy másik, kisebb kaliberű, de reményeim szerint szintén hatásos riasztószerhez fordulok, a levendulához. Az öregasszony növénynek tartott a levendula, illata, olaja ugyanis nem csak a molyokat űzi el a szekrényből, hanem a hangyákat is a konyhából és a kertből. Szabadtérről lévén szó az olaj nem igen jön szóba, viszont a levendulabokor igen. Némiképpen áruló módon, tegnap vettem két kisebb bokrot. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, de nem tudok két nap alatt kész növényeket előállítani. Mint látható, picikék, de én bízom bennük.
Az öregasszonyozásról meg annyit, hogy a kozmetikai ipar – finom illata mellett – pont ránctalanító hatása és magas a C-vitamin tartalma miatt használja a levendulát. Emellett kiváló természetes nyugtató: pár csepp illóolaj a fürdővízbe vagy a párnára és garantált a pihenés. Tőlünk délebbre főznek is vele, kandírozott formában süteményeket és fagylaltot ízesítenek vel. Én még nem próbáltam, de nyilván csak jó lehet, mert én még olyan ételt nem láttam-ettem, amihez köze volt az olaszoknak és nem volt finom.
Kedves Erika! Nem túlzottan esik jól kedvedet szegni, de épp a mai napon vettem észre, hogy a fránya hangyák termeszvár szerűséget építettek az egyik levendula bokromon. El is felejtettem kiebrudalni őket, na majd holnap.Kaldeneker recept szerint készítettem tavaly meggydzsemet levendula virággal, határozottan jól passzolt a meggyhez a levendula zamata.
Hello,
hát ez a hír nem dobott fel túlzottan:)Azért még reménykedek. Ha meg nem megy, akkor veszek ilyen riasztós cuccot, de csak időszakosan rakom le, hogy tavaszra azért legyen hangya. Viszont lehet, h azért építették rá a levendulára a termeszvár szerűséget, mert tetves és azokat akarják “háziasítani”. Itt van róla kép, h nálam h csinálták: http://organikuskert.hu/2011/06/08/a-hangya-nem-egy-aranyos-allat/
Kedves Erika, egy német kertészlapban olvastam, hogy a hangyákat át lehet költöztetni úgy, hogy a hangyabolyra teszel egy virágcserepet, vagy egy dobozféleséget, persze olyan anyagból, amit az eső nem áztat szét. Előtte ezt kibéleled szalmával, teszel bele csalinak darabokra tört száraz kenyérhéjat, morzsákat, egyebet, amit a hangyák szerethetnek. Pár hétig ott hagyod, ezalatt a hangyák beleköltöznek, s a cserepet a kert olyan zugába teheted, ahol nincsenek útban. Hogy tényleg működik-e, nem tudom, de nagyon kedves, humánus eljárás. Tetvekre egészen jó a fokhagyma: fél fej fokhagymát összezúzni, elkeverni kb. 2 liter vízzel, egy napot állni hagyni, leszűrni. Ezt az „illatos” vizet permetezni a tetvekre,nekem működött. Egyébként a levendula szúnyogriasztónak sem utolsó, bőrre kenve vagy a szobába, aromalámpába.
Kedves Andi,
nagyon köszönöm a tippet, próbáltam. Az lett, h a cserép alá beépítettek egy újabb bolyt.