Csiga
Már nem szeretem az esőt. Egyébként nekem semmi bajom az elmúlt hetek időjárásával. Jót tett a kertnek és van valami kissé penészes, de mégis romantikus hangulata. Az igaz, hogy ősszel jobban passzol az ember tempójához, de nem ez vele a bajom, hanem hogy megjelentek a csigák a kertben.
Az eső ellenére is kimentem, mert meg akartam nézni, hogy hogy állnak a dolgok, plusz mint említettem én szeretem ezt az időt. A kertlátogatás kirándulásnak sem rossz, dolgozni úgy sem lehet. Az első csigát az egyik káposzta tetején ücsörögve találtam meg. Azt gondoltam, hogy ez csak valami anomália lehet, úgy hogy szépen leemeltem és ívben áthajítottam a kerítésen. Roppant elégedett is voltam magammal, hogy ilyen humánusan megoldottam ezt a kérdést. Majd megfordultam, hogy megnézem mi újság a baboknál és ekkor jött a sokk és a törés: a fű tele volt csigákkal.
Bab
Cirka 15 darab – legalább házas és nem meztelen – csiga araszolt kitartóan az ágyások fele. Néztem őket, aztán a többit, amelyik még csak a bokrok alatt tartott és a füves részt célozta meg. Ekkor elsétáltam egy ásóért és szisztematikusan agyon csaptam őket. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy sima konyhakerttől úgy elvadultam, hogy kinyírok bármit, ami szembe jön, nem erről van szó. Még a kert indulása előtt mesélte egy nálam jóval finomabb lelkű kertészhölgy, hogy ők összeszedték a csigákat és átvitték a szomszédos csupasz telekre, hogy had’ éljenek. Ebből az lett, hogy visszamásztak és megettek mindent. Én ezt értem is: minek bénázzanak egy gazos telken, mikor a szomszédban ott a terített asztal? Én viszont megtartanám magamnak ezt a terített asztalt, legalábbis egy részét.
A csiga hullákat otthagytam, egyrészt mert jót tesz a talajnak, másrészt abban bízom, hogy odacsalogatják a madarakat, amik majd később elvégzik helyettem ezt a hasznos, de nem túl felemelő feladatot.
Virágzó cukkini
Hát így történt a vasárnap délután, amit a változatosság kedvéért megfejeltem egy kis hangyaírtással. Még hetekkel ezelőtt kiraktam egy cserepet lefele fordítva, mert volt egy tipp, hogy a hangyák bemásznak a hűvős cserépbe, ezt vízbe kell dobni és volt hangya, nincs hangya. A dolog egyáltalán nem működött és állandóan bennem volt, hogy el kéne rakni a cserepet, de nem volt útban, maradt. Tegnap megnéztem a cserepet. Jó hogy ott felejtettem, mert be is építettek alá egy mini bolyt. Így megint szétrombolhattam egyet. Szinte már hiányzott.
Hogy ne csak hullákról szóljon a poszt láthatnak szép képet a cukkiniról (ami már virágzik is) és a babról, ami meg terem.
