Az első paradicsom
Az elmúlt bő hétben non-stop paraszt vasárnapot tartottam. Mindannyian tudjuk, ömlött az eső reggeltől estig vagy éppen estétől reggelig. Hétfőn azonban már nagyon izgatott, hogy mi a helyzet odakinn, de nem sikerült elcsípnem azt a két órát, amikor mondjuk pont nem esik. Ma viszont úgy döntöttem, hogy bármi lesz, kimegyek. Bevágtam a széldzsekimet a táskámba, bringára pattantam és kitekertem. Nem sejtettem, de ennél jobb programot ki sem találhattam volna.Mint az alábbi képek is tanúsítják, nem csak a májusi eső ér aranyat.
Gyönyörű lett minden! A paradicsom és a cukkini úgy megugrott, hogy a korábbi méréseknél jó szolgálatot tevő kézikapát le kellett cserélnem a gereblyére. Ennek a nyele 153 centiméter, amiből kb. 5 centi a földben van, hogy megálljon, de azt hiszem így is jól látható, hogy a hetekig roppant visszafogott paradicsomok szépen megugrottak, a korábban inkább kiesnek mint bujának nevezhető ágyás egy dzsungelt idéz.
Paradicsom dzsungel
És akkor íme a paprikák. Nem tudom, hogy csináltam, de sikerült sem erős, sem fehér paprikát kiültetnem – vagy azok nem bírták a kiképzést – minden esetre a spanyol paprikák ibér lendülettel feszülnek a szeszélyes időjárásnak. Nagyra nem nőttek, combosnak viszont combosak és a kb. 25 cm bokrok nem hogy virágozni nem átallanak, de már termésük is van.
Az első paprika
Szuperség az egész, hogy őszinte legyek teljesen, le vagyok nyűgözve. A cukkini eredménye alább látható, pedig nagyon későn vetettem, mert ha hatszor nem felejtettem el, majd fedeztem fel, hogy vettem cukkini magot (is), akkor egyszer sem. És érdemes szakmai szemmel is megnézni a cukkinit. Mindenki azzal riogatott, hogy a cukkininek rengeteg hely kell, mert az indákat ereszt, meg terül, meg ilyenek. Nekem okos ember mondta, hogy létezik bokros típusa is, ami sokkal kevesebb helyet foglal. Hát kérem, íme a bizonyíték: semmi inda, semmi kúszás, helyette stabil bokrosodás és égre törés.
Cukkini bokor
A napraforgók is szépek, kinőtt a többi virág is és a káposzták is állják a csapásokat, de azért többet kell velük foglalkoznom. Egyébként nem csak leendő termések kecsegtettek ma, hanem szüreteltem is: kiszedtem a fokhagymákat. Még hagyom száradni, de aztán lesz mérés, iktatás.
Az én szép kertem - július 27.
Nagyon örültem a ma kint töltött időnek, főleg hogy a rengeteg eső amennyire jót tett a növényeknek, azzal nem arányosan serkentette a gazokat. Lehet, hogy ahogy erősödnek a növények, lenyomják a gazokat. De talán szorgalmas gyomlálásaimnak is van ehhez némi köze.
A legfurcsább az volt, hogy addig, amíg nem láttam meg a kertet nem is hiányzott az egész, mert hát nem olyan rossz rohangálás nélkül tölteni pár napot, gyomlálás helyett mondjuk mozizással tölteni az időt. Viszont amikor kiértem, akkor elszállt az elmúlt napok nyomottsága, és rá kellett jönnöm, hogy a rossz kedvem oka az volt, hogy hiányzott a szabad levegő, a bringa és messze nem utolsó sorban a kert. Mit mondhatnék? Nagyon, nagyon érdekes.
