Konyhaművészetem egyik későn felfedezett fűszere a rozmaring. Persze azt tudtam, hogy nincsen bárány rozmaring nélkül, de valahogy ennél tovább nem gondoltam vele. Az illatát szerettem, ám ennél is jobban tetszett a rozmaring szó hangzása, ami valami végtelen romantikát ígért. Hogy honnét jött ez az idea, nem tudom, de két éve vettem egy rozmaringbokrot.
Mint minden jó dolog az életben, ez a rozmaringbokor is váratlanul jött. Főzéshez kellett és a pár szálas rozmaringcsokor ugyanannyiba került mint egy bokor. No ne egy óriási bokorra gondoljanak, csak a normál, olcsó, közérti műanyag zacskós kis növényre, amiknek a zöme 2-3 hét alatt kidöglik. Az esélytelenek nyugalmával döntöttem a bokor mellett. Korábban ugyanis próbáltam már életben tartani ilyen-olyan bolti fűszernövényeket, de nem nagy sikerrel. Ez a rozmaring, mint a mellékelt kép is mutatja, azonban megmaradt. Terebélyesedni nem nagyon terebélyesedett, de a nekem szükséges fűszer mennyiséget biztosította. Ráadásul szobában-konyhában, amit elvileg nem bír.
A mindent kibíró rozmaring
Hogy nem nő, azon nem csodálkozom, mert nem nagyon foglalkoztam vele, volt is emiatt lelkiismeret-furdalásom. Ám mint nem rég egy szakmunkából megtudtam, nem hibáztam semmit. Mint írják „a rozmaring akkor gyarapodik a leginkább, ha elhanyagoljuk, és elpusztul, ha trágyázzuk.” Hát mi többet kívánhatna egy elfoglalt városi nő?!
A kert tervezésénél természetesen kalkuláltam a rozmaringgal, amely előállítására két mód kínálkozott: szaporítjuk ágról (nem tudom, hogy kell), magról palántát nevelünk (ezt sem tudtam, hogy kell, de legalább el tudtam képzelni). Neveltem is palántákat, de ezek a legjobb indulattal sem nevezhetők másnak mint stöpszlinek. És ez az állapotuk sajnos alig változott az elmúlt pár hét alatt, amióta az Úr szabad ege alatt időznek.
Stöpszli rozmaring
Ellenben abból a magból, amit pár hete próba szerencse alapon elvetettem, mint a melléklet ábra mutatja, majd harminccentis növény nőtt. Egyáltalán nem értem, de nagyon örülök.
Kerti rozmaring
Lesz mivel főzni, lesz mit a levendula mellé lógatni a molyok ellen. És ha végképp kimerülök ebben az állandó gyomlálásban-rohangálásban, akkor is folyamodhatok hozzá, mert serkenti a vérkeringést és elűzi a depressziót. Mielőtt azonban ide jutnék, elmegyek inkább pár napra vidékre. Így szerdán nem lesz bejegyzés, utána viszont, ha minden jól alakul, egy bio borászatot bemutató, sok képpel ellátott beszámolóval várok mindenkit.
