Reményeim szerint szép hagymatermés lesz. A vöröshagymának már eldőlt a szára, a fokhagyma is alakul, bár megijedtem, hogy nem lesz belőle semmi, de kiszedtem egyet és van ott hagyma, csak még növendék.
A mogyoróhagyma viszont kész, ha növények esetében egyáltalán lehet ilyen szavakat használni. Fel is fogom szedni a hétvégén, és megpróbálok kihozni belőle még egy kört.
Ha mondjuk a szeptember is még meleg lesz, akkor még előttünk van 2,5 hónap jó idő. Ugyanezzel a lendülettel ledugtam még fokhagymát és vöröshagymát is, meglátjuk majd, hogy működik-e a dolog, a fokhagyma mindenesetre beindult. És a lilahagyma is jól néz ki. Kísérleti jelleggel abból is felszedtem egyet, egyszerűen szuper az íze.
Azért próbálom bővíteni a hagymakészletet, mert rájöttem, hogy vethettem volna több dolog mellé és felbosszantott, hogy kihagytam ezt a lehetőséget. Világos, hogy első próbálkozáshoz képest így is szép eredményeket mutat a kert, de akkor is. Meg azért, mert imádom a hagymákat és szeretném, ha minél több lenne belőle. Ráadásul nem csak finomak, hanem egészségesek is. Épp ezért döbbentett meg, amikor megtudtam, hogy a Krisna-hívők nem esznek hagymát. A hal, tojás, hús tilalma érthető és ismert volt számomra, hisz vegetáriánusok, de el nem tudtam képzelni, hogy mi baj lehet a hagymával?
Így festenek a hagymák a kertben
Spirituális választ vártam, és nem is kellett csalódnom. Az óind elképzelések szerint a világ három alapminőségre épül, ezek a tompaság, a szenvedély és a jóság. Mivel ők igazán hisznek az, „az vagy, amit megeszel” elvben, ezért az ételeiket is a jóság körébe sorolt alapanyagokból (zöldség, gyümölcs, gabona, tejtermékek) igyekeznek elkészíteni. A hagyma és a gomba viszont a szenvedély és a tompaság minőségéhez tartoznak, épp ezért nem eszik, ahogy egyes buddhista szerzetesek sem esznek hagymát, mivel állítólag nehezíti a meditációt. Ez az ügy felpiszkálta a fantáziámat és megnéztem, hogy még milyen hiedelmek, hagyományok kötődnek a hagymákhoz. Infó alapvetően a fokhagymáról és a vöröshagymáról volt – valahogy egyértelmű volt, hogy nem a póréhagyma lesz a nagy varázsszer -, lehet olvasni bővebben alább.
Fokhagyma
Alap, hogy távol tartja a vámpírokat, aztán vannak filmek, amikben pont nem, de azért ez nem egy a mindennapokat megkeserítő probléma. Emellett véd a boszorkányok, mindenféle rontás és a gonosz tündérek ellen, akik nem csak a vajköpülésbe szólnak bele, de elcserélik az újszülötteket is, épp ezért kell fokhagymakoszorú a csecsemők ágya fölé. Természetesen a szenvedély is előkerül, rögtön két oldalról is. Míg Plinius szerint veszélyes afrodiziákum, addig a római nők azért ették, mert úgy tartották, hogy segít tovább megtartani a szüzességet. Kétségtelen, hogy van az a lehelet, ami a legtettrekészebb férfiút is elrettenti. Egyébként tudományosan is bizonyított a baktériumölő hatása, a vöröshagymával egyetemben ezen a téren a leghatékonyabb növény.
Vöröshagyma
Az egymásra épülő héjak szimbolikáját mindannyian ismerjük, de azért akad még a vöröshagymával kapcsolatban ez-az. Így volt ahol azt gondolták, hogy jót tesz a várandós nőnek (a pálinkával egyetemben), máshol viszont tiltották fogyasztását. Keleten pedig úgy tartották, hogy az a várandós nő, aki hagymát hord a nyakában, fiú gyermeket fog szülni. A mohamedánok viszont a Sátán növényének tartották, a fokhagymával együtt. Hogy ez mennyire él napjainkban, nem tudom, de mintha a török étkezdékben használnának hagymát.
Rengeteg recept, praktika létezik, hogy mire és miként lehet használni a hagymaféléket, hogy mi mindent gyógyítanak, de mivel én ezeknek csak egy töredékét próbáltam, felelőtlenségnek érezném az ajánlgatásukat. Ami biztos, hogy akár nyersen, akár főzve nagyon egészséges mind a kettő, egyre kell figyelni: főleg a fokhagymát ne vigyük túlzásba, mert gyomor problémákat okozhat és ugyan az egészség a legfőbb érték, randihelyzetben sem kell erőltetni.
