Rejtélyek földje

Számtalan problémán elméláztam az elmúlt hétvégén és arra kellett jutnom, hogy a gyerekek kérdésfelvetése és probléma megközelítése bizony sok szempontból nagyon helyes. Nem az iszonyú idegesítő, huszadszorra elnyavajgott „Mikor érünk már odára” gondolok, hanem az egyszerű hogyan és miért kezdetű mondatokra, amivel simán sarokba szorítja az embert egy ötéves.Néztem a kertet, ami tényleg egyre szebb. A babos-borsós rész például annyira mintaszerű, hogy illusztráció lehetne bármilyen kertészeti szakkönyvben, szinte számomra is zavarba ejtően rendezett.

Minta ágyás

Aztán néztem a szépen növekvő káposztákat, a jégsalátát, amiből valamiért csak egy nőtt meg rendesen. Nem tudom mi történt az elő vetéssel, de ennyi lett az eredménye, míg a másodvetés már szépen nő kifele. Na de néztem, néztem és az jutott eszembe, hogy hogy lesz ebből olyan tömör gömb mint amiket vesz az ember a piacon meg a boltban?

Nvendék káposzták

Nem vagyok egy esztétikum fetisiszta, de tényleg: hogy lesz ezekből a zöld kócos termésekből jólfésült bolti portéka? Volt aki azt mondta, hogy majd olyanra összenőnek. Nekem az a gyanúm, hogy van kócos meg jól fésült fajta, meg az is lehet, hogy összenőnek, minden esetre kíváncsian várom a fejleményeket.

Növendék jégsaláta

Az engem izgató rejtélyek sora ezzel azonban nem ért véget: kiszedtem életem első krumplibokrát. Azt persze tudtam, hogy a krumpli a föld alatt nő, de úgy képzeltem, hogy ha az ember kihúzza a bokrot, akkor annak az alján valami némiképpen alien jellegű, vékony gyökérrendszerrel egybefogva lógnak a krumplik.

Krumplibokor

Nos, ez kérem egyáltalán nem így van. Kihúzza az ember a bokrot, és akkor a kezében van egy gyökeres növény. A krumplik meg a földben vannak. Valahol. Először villáskapával kapartam el a földet, de aztán rájöttem, hogy ez nem jó ötlet, mert össze fogom kaszabolni a termést. Úgy hogy kézzel túrtam, kerestem a krumplikat, amik meg is lettek, némelyik meglepően távol az anyanövénytől.

Krumplibokor és termése

Le voltam nyűgözve. Amikor lemértem, akkor pedig még inkább: az egy sor (négy bokor) 1, 2 kilogramm krumplit adott. A helyére rögtön ültettem is egy sort, a többihez pedig úgy döntöttem, hogy nem nyúlok, amíg konkrétan nem akarok krumplit, ha viszont igen, rögtön dugok a helyére újakat. Ezen technikától ‒ szakszóval szakaszos vetés ‒ azt remélem, hogy egészen év végéig, talán télre is, elég krumplit sikerült termesztenem.

És kinőtt a facélia is

A krumpli mellett lett borsó is (fél kiló), meg két csomónyi retek, úgy hogy friss, egészséges bio zöldségekkel tömhettem a bendőmet, plusz végre kezd kézzel fogható eredménye lenni a munkámnak, aminél nagyobb hajtóerő azt hiszem nincs egy kertésznek. Egyébként azt tudták, hogy a krumpli minden része mérgező, kivéve a gumókat? Sőt azokat is takarni kell, mert ha fényt kapnak, megzöldülnek és mérgezővé válnak, úgy hogy gondosan a kertben, szemfülesen a piacon!