Az égig érő paszuly

A babos gyilkos

A rendes gyerekek első találkozása a babbal, az Égig érő paszuly meséje, aztán jön a Babszem Jankó, majd ezt követi a legalább ennyire mesebeli, ám azért kézzelfogható csoda, az iskolai babcsíráztatás. Hogy ezen közben hol kezdenek el babot enni a gyerekek, azt nem tudom, mert én öt évvel ezelőttig nem voltam hajlandó megenni. Tenném hozzá a babbal kapcsolatos szellemi fejlődésem sem követte a fenti mintát.

Az Égig érő paszuly persze meg volt, a Magyar népmesékből, és iszonyatosan foglalkoztatta a fantáziámat, hogy miként lehetséges ez? Aztán volt egy fiú, aki nagyon tetszett, és biztos én is nagyon tetszettem neki, mert mindig törekedett rá, hogy lenyűgözzön. Hol azzal, hogy gördeszkázott, hol a világban tanúsított jártasságának bizonyításával. Ez utóbbi kategóriába tartozott az a történet is, miszerint Alfred Hitchcock gyerekkorában úgy ölte meg az egyik unokatestvérét, akit nem szeretett, hogy babot dugott a fülébe, ami ott kicsírázott és megfojtotta az agyát.

Egyhetes bab

Lehet, hogy ezért nem ettem babot. De mint említettem, már szeretem és ültettem is, és nőnek is nagyon szépen, még ha az égig még nem is érnek. Bár jegyezném meg, hol kezdődik az ég? Egy hangyának már a földtől mért tízcentis magasság is az, szóval lehet, hogy már most is égig ér.

Kéthetes bab

Minden esetre a tempó dicséretes, úgy hogy minél hamarabb ki kell dolgoznom a karózási technikát. Plusz a dolgok jelenlegi állása szerint még a jég sem verte le, sőt semmit sem vert le, ami elég nagy mázli. És beérett a krumpli, holnap felszedem, vasárnap megfőzöm – de előtte lefotózom – kedden megmutatom. Jó hétvégét!