A hangya
Mindig is azt gondoltam, hogy a hangya túl van sztárolva. Bár kétségtelen szervezőkészsége és rohangálási képessége, amit már jó ideje szorgalomnak titulál az emberiség. A legtöbb bajom egyébként azt hiszem ezzel a ráosztott szereppel van. A tücsök-hangya mesében nekem mindig szimpatikusabb volt a tücsök mint a karót nyelt hangya, de belátom, hogy erről nem tehetnek a hangyák, nem szép ezért nem szeretni őket. De amit tegnap láttam, azután bárki alapít egy tücsök fan clubbot.
A hangyákról amúgy is akartam írni a bestiárium keretein belül, mivel már eddig is épp elég gondot okoztak. A kertben legalább háromfajta hangyát találtam eddig: egy hosszúkásabb feketét, egy barnát és egy vöröset, amik összesen öt nagy bolyban élnek, legalábbis eddig ennyit találtam. Korábban már írtam, hogy megrágták a retket, ezért sem szerettem őket, de amit tegnap találtam, az mindenen túl tesz: elkezdték kiépíteni a levéltetű telepüket a napraforgó szárán.
A jófej tücsök barátkozik a hangyákkal
A dolog lényege a következő. A levéltetvek termelnek egy nedvet, amit a hangyák nagyon szeretnek. Ezt a nedvet úgy nyerik ki a tetvekből, hogy simogatják a tetvek potrohát, és amikor a simogatás eléggé meghatotta a tetvet, akkor kicsöppen a nektár, amit a hangyák lelkesen lefetyelnek. És hát tudjuk milyen a hangya, a jóból neki sosem elég. Ezért nem bízzák a véletlenre a napi nektár adagot, hanem védik és földvárral veszik körbe a tetveiket, amiket tehénként tartanak, simogatnak, fejnek. Ez látható a képen az én leendő napraforgóm szárán. Mielőtt azt gondolnák, hogy erkölcsi alapon ellenzem az ily fajta élvetegséget, hát nem. Viszont a levéltetvek a nektárjuk alapanyagát az én növényemből szivattyúzzák ki, amit viszont határozottan ellenzek.
Tetű istálló a napraforgón
Mivel jobb ötletem hirtelen nem volt, az épülő várat letoltam slaggal, utána pedig ‒ ellentmondva a közmondásnak ‒ kesztyűs kézzel szépen ledörzsöltem a szárakat, majd a napraforgó tövében kibontakozó bolyt is jól összetúrtam. Aztán a krumplik tövében is találtam egy bolyt, azt is megbolygattam kicsit, és ekkor végre elöntött az elégedettség. Látom, hogy utolsó alja hangyaként fogok újjászületni, aki egész életében fenyegető kék kezek elől fog menekülni.
Bár rémes egy történet, ez csak egy átlagos kertész rémmese, egy bestiárium pedig akkor az igazi, ha a lapozgatása közben remeg a kéz, koccannak a fogak, és Miatyánkok szállnak az égbe, így íme egy igazi trópusi horror sztori, a zombi hangya története.
Brazília őserdeiben él a lóhangya, ami a fák tetejére építi minikerthez hasonló fészkét, aminek az az oka, hogy így távol lehet minden rá veszélyes ragadozótól. Ám egyszer csak jön egy élősködő gomba, belemászik a hangya agyába és fokozatosan átveszi felette az irányítást és arra kényszeríti, hogy másszon le a talajra.
Zombi hangya
Mire ezt teljesíti, meg is hal. A hullája viszont továbbra is táptalaja a gombának, ami egy termőtestet növeszt ki a hangya tarkójából, ami újabb spórákat lövell szét és az egész kezdődik előlről. És ez nem mese, hanem tudományos publikáció. Aki nem hiszi, járjon utána.
Az organikus gazdálkodásban tökéletes hangya/levéltetű elleni megoldás a gilisztaűző varádics betelepítése, a főzetével való permetezés, belocsolás. Kissé furcsállom, hogy közellenségnek van kikiáltva a hangya, hisz a természet szerves része, amolyan “hulladék eltakarító brigád”. Nem csak a mézharmat képezi a táplálékát, az összes elhullott rovar/állat tetemének eltüntetésében fontos szerepe van. Ahol hangyaboly van, ott pl. a csiga, meztelencsiga nem okoz kárt. De ezzel gondolom, nem mondta újat, hisz az organikus gazdálkodásban a természetes egyensúly fenntartása a cél.
Szia,
nem közellenség, de nagyon sok van belőlük. Ahogy a gyommal sincs bajom, de tényleg vödörszám lehet kihúzkodni a tarack gyökereket a földből, amit ha hagynék szabadon nőni, kinyomná a termést. És valóban az egyensúly a lényeg, de azért szeretném, ha egy kicsit a termés fele billenne a mérleg:) A Varádicsos tippet meg nagyon köszönöm!
miért nem aranyos a hangya !!!!!!!!!!!!!!!
Elolvastad az írást? Szerintem benne a válasz:)
Én utálom a hangyákat. Oké, hogy hulladékeltakarítók, de nem érik be annyival. Olyan iramban terjeszkednek, ahogy csak tudnak. MIndenre, de mindenre telepítik a tetveiket, távoltartják a katicákat, nálam még a zsályán és a rozmaringon is tetvek voltak, ami elvileg a rózsáktól való tetűtávoltartásra jó. Befúrnak a házakba, és ellepnek mindent. Az Amerikából elinduló tűzhangya pedig egy rémálom. Hajókkal már eljutott Oroszországba, és mivel a hazai fajokat elnyomja az egész világon elterjedhet. Olyan szúrása van, mint egy méhnek, csak épp nem nyiffan ki tőle, hanem ismételten szúr és szúr.
Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a nagyon apró, miniatűr világosbarna hangya, ami akkor rajzik elő, ha rálépsz egy területre, de szemmel alig látható, hogy ellepett, és a nyomán csúnya hólyagok maradnak, milyen fajta.