A borsó meg a héja

A borsó meg a héja

Vannak mindenféle szólások, közmondások, amiket párokra szoktak mondani. Tudják kinek a pap, kinek a papné, a zsák a foltját, meg még biztos ezer, amik érdekes módon mind valami megalkuvásról szólnak. Viszont az „úgy vannak mint a borsó meg a héja” mindig is megmelengette a szívem. Úgy tűnik, kedvelem a rusztikus lírát.

A rusztikus líránál azonban jobban kedvelem a borsót. Kívül és belül, a szagát, a színét, a levelei hangját, pucolva és héjastul. Nagy zöldség szerelmem a borsó, az érettségét és finomságát mind a mai napig az alapján ítélem meg, hogy ehető-e a héja? Ha édes, akkor jöhet, ha nem mindig csalódott vagyok, azzal együtt is, hogy tudom, vannak olyan fajták, amiknek nem olyan zsenge és édes a héja, pedig finom borsót adnak.

Borsó

Gondolom ezek alapján nem meglepő, hogy hat sor borsót vetettem, amiből három cukorborsó. Mutattam már, hogy milyen szépek, de az hogy szépek, mind semmi, mert meg van ez első borsó termésem! Zsenge, szuper finom borsó fityeg a bokrokon. Pontosabban fityegett még pénteken. Úgy gondoltam, hogy két nap napsütés még pont jót tesz majd nekik, és kezdődhet a szüret. Nem lett belőle semmi, tekintve a mai időjárást, amit részleteznem azt hiszem fölösleges; a lakásból alig bírtam kimozdulni az esőtől, nem hogy kertbe menjek, borsót szedjek.

Cukorborsó a finisben

Láthattuk, jég is volt, úgy hogy lehet, hogy oda az egész. De az is lehet, hogy ettől a nap-eső váltótól irtóra beindul, és olyan hozama lesz, hogy még. Én ez utóbbira gyúrok, holnap megnézem, ha mennydörög, ha szakad. Különös tekintettel arra, hogy a borsó könnyen fásul, a reklámokban látott „amint leszedjük, már fagyasztjuk is” metódus, nem plusz, hanem kb. az egyetlen értelmes megoldás a minőségi borsó biztosítására. Ha viszont ez nem jön össze, akkor hagyjuk kiszáradni a bokron. Nem lesz olyan finom mint a friss, de legalább nem megy veszendőbe.