Beszippantott a kert

Tegnap elmaradt a szokásos poszt, aminek oka maga a poszt tárgya volt, azaz a kert. A szinte már szokásosnak nevezhető hibába estem: azt gondoltam, hogy kimegyek, locsolok, aztán már fordulok is. Hisz tudjuk, hogy a modern nő nem élhet tervezés és time management nélkül, de ha ezek vannak, megy minden mint a karikacsapás! Na persze.

A totális csúszás egyik oka a tarack volt. A szombatomból nem keveset töltöttem a retkes ágyás mellett, sámlin kuporogva, hogy minden tarackot kiszedjek. Kihúztam az összes retket, újra kellett vetnem a káposztákat, de azt gondoltam, ez nem nagy ár a tarackmentes, tiszta ágyásért. Kézikapáztam, locsoltam, mulcsoltam, hogy arra menjek ki, hogy a szép, barna mulcs közepén ordító mód virítsanak az új és nem is éppen apró tarackok.

A kert vasárnap

Igyekeztem nem nekiesni újból az egész ágyásnak, mert végig kellett gyomlálnom a borsó melletti részt, hogy végre elvessem a babot. Három fajtát vetettem. Egy fejtő babot (Borlotto rosso bokorbab) és két zöldbabot, az igen vagány nevű Scuba bokorbabot és a némiképpen bibliai nevű Paulistát, ami szerintem csávázott. Bár a dobozon nem szerepelt, hogy az lenne, de szerintem nincs holland-narancssárga színű bab. Mindegy, ha már megvettem, vetettem egy sort.

Eddig is volt egy kis csúszás, de egész jól haladtak a dolgok, de aztán mégis borult a menetrend, aminek oka egy kifejezetten örömteli esemény volt. A hétvégi esőnek köszönhetően úgy megnőttek a cukorborsók, hogy elfeküdtek a súlyuk alatt, úgy hogy jöhetett a madzagfeszítés és a karózás. És kérem virágoznak a bokrok, úgy hogy lesz borsó. Imádom a zöldborsót, nyersen, főzve, párolva, mindenhogyan, a Bogi meg majd kitalál valami szuper új receptet, jó lesz ez.

Virágzik a cukorborsó

A fentiek locsolással együtt sem hangzanak úgy, mint amibe bele kell halni, de este fél kilencre értem haza, és akkor már nem volt lelkierőm írni. Az állandó fáradtságnak viszont van egy nagy előnye: egyre ösztönösebben és lazábban csinálom a dolgokat.

Eme mentalitás keretében elvetettem egy csomó dolgot, csak úgy, kísérletképp. Elméletem alapja, hogy a növények arra van programozva, hogy nőjenek, ergo nőni fognak. A kísérleti anyagok közé tartozik majdnem az összes fűszernövény és a méregdrága padlizsán mag, amiből egy darab palánta nem lett, bosszankodás viszont bőven. Ha életrevalók, kinőnek. Ha nem akkor, köszönjük, ennyi volt. Egyébként nem akarom elkiabálni, de a répa-hagyma kísérletem is működik: nő a hagyma, nő a répa, feleannyi helyen.

Az első katica

És megjelent az első katicabogár. A katicabogár cuki, mindenki szereti, én is. Viszont ha katicabogár van, akkor tudjuk, levéltetű is van. Nálam sincs ez másként, a spenóton vannak a tetvek. Egyelőre rábízom a piszkos melót a katicákra, ha meg nem lesz elég, akkor mosódiós permetezésbe fogok. Lettek egyébként más állatok is, és tudom, hogy már hetekkel ezelőtt ígértem egy bestiáriumot. Tényleg lesz, és hogy ellensúlyozzam a késlekedést, lesz majd benne sok ijesztő kép, meg hajmeresztő történet.