Mr. Michael Palin
Michael Palint úgy ahogy van imádom, és különösen szeretem az utazós filmjeit. Nem tudom látták-e a 80 nap alatt a Föld körül címűt, amiben Phileas Fogg legendás mutatványát kívánják megismételni. Nos annak az elején az elején elmegy utazási tanácsokat kérni egy BBC-s öreg rókához, aki már tudósított mindenhonnan Afganisztántól kezdve Kamcsatkáig. A fickó kissé gyarmati stílusban („Csak angolul beszéljen. Ha megpróbál a nyelvükön beszélni nevetségessé válik, és nem maga lesz a főnök.”), de kiokosítja Palint a helyes utazás mibenlétéről, a zárszavai pedig a következők: „Mindig utazzon kényelmesen. Ez nagyon fontos. Kényelmetlenül utazni a hülyék is tudnak.”
Mindenképpen megfogadandó jó tanács, ami a kert kezdete óta a szemem előtt lebeg, mert ‒ kis áttéttel ‒ kényelmetlenül kertészkedni a hülyék is tudnak. Bár eddig inkább a kényelmetlen, bár kétségkívül heroikus, kertészkedést vittem, azt hiszem sikerült tennem egy nagy lépést a kényelmes felé, de előbb essék szó a retekről.
A várakozásoknak megfelelően a retek nemzettség egyik tagja váltotta be abbeli reményeimet, hogy ehető dolgot fogok előállítani a kertben, így őt érte az a megtiszteltetés is, hogy elsőként landolhatott a tányéromon. Pontosabban a bicskám hegyén, de az szinte tányér. A kóstolás és a méretezés után úgy látom, hogy nőhet még egy kicsit, de ez mit sem von le abból a tényből és mámorból, hogy életemben először ehettem olyan zöldséget, amit én termeltem meg. A bébi méretnek egyébként meg van az az előnye, hogy amellett hogy zsenge, az ízek is intenzívebbek. Mint már említettem, nem szeretem a retket, ez a retek azonban állagában tömör volt, és szemben az eddig általam tapasztalt vizes-édes ízzel, húsában a vajasan-lágyan édes keveredett a csípőssel. Úgy hogy így már nem tűnik akkora áldozatnak, hogy korábbi fogadalmamnak híven, egy hétig ezt egyem. Viszont ennek tükrében elég kérdésesnek tűnik a bolti retek mérete és íze.
A kert május 7.
Miután ilyen jól megebédeltem, ellenőriztem a mulcsolás hatásfokát is. A változatosság kedvéért elfoglalt voltam, úgy hogy egész héten nem értem rá locsolni. Május elsején zuhogott, talán szerdán is esett még (de nem sokat), én pedig szombaton jutottam ki a kertbe, és némi aggódás közepette a következőket tapasztaltam. Ahol nem volt mulcs, ott nincs mit szépíteni, száraz volt a föld. A mulcs alatt azonban hűvös és nedves maradt a talaj, úgy hogy a héten beborítom a fedetlen részeket is, aztán nincs más hátra, csak kényelmesen kertészkedni meg szüretelni. Juhé!
