Szun-ce nyomában járok

Szun-ce, a nagy stratéga

Bár rég nem esett szó a palántákról, a hónapok óta tartó locsolásnak, melegítésnek, figyelemnek és szétültetési hullámoknak meg lett az eredménye. Megszületett a kontingens, ami reményeim szerint meghódítja a földet, ahol eddig a tarack volt az úr. A csapat összeállítása azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat, így a nagy kínai stratéga, Szun-ce, tanácsaira támaszkodtam, melyeket A hadviselés törvényei címen foglalt össze. Mert „(A háborút), amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell.”

Teljesen egyet tudok érteni Szun-cével. Helyettesítsék csak be a háború helyére a kertészkedést. Ugye, ugye. Harcban állunk az elemekkel, vállalkozásunk végeredményétől pedig valóban élet és halál függ. Persze minket bármikor megment a sarki zöldséges az éhenhalástól, de nem volt ez mindig így.

Szun-ce szerint öt alapelve van a háborúnak, amelyek szinte bármire vonatkoztathatók, ami nem meglepő, hisz tudjuk, az élet harc. Filmekben is sokat idézik, főleg bérgyilkosok, de majd mindjárt meglátják, hogy a kertészeknek is nagyon hasznosak a tanácsai.

Az öt tényező, amelyeket „minden egyes hadvezérnek ismernie kell, s aki megértette ezeket, győzelmet arat, aki azonban nem értette meg, nem győzhet” a következők.

„Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül hogy félelmet vagy kétséget ismerne.”

Mivel zöldségekről van szó, nem kivitelezhetetlennek a dolog, de azért elbeszélgettem velük.

„A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet.”

Fontos kérdés a rendelkezésre álló terület és az ültetési távolságok, mert ennek a két adatnak a metszetéből derül ki, hogy hány palántára van szükségünk. A fűszernövényekről máskor lesz szó, most csak a három legfontosabb palánta adatait ismertetném. Paradicsom: tőtávolság 50 cm, sortávolság 60 cm, paprikák: tőtávolság 50 cm, sortávolság 50 cm (én ezt alkalmaztam mindegyikre, édesre, erősre, spanyolra) és brokkoli: tőtávolság 60 cm, sortávolság 75 cm.

„A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság.”

A legerősebb palántákat választottam ki, amelyek reményeim szerint leginkább dacolnak majd a zord és változékony időjárási viszonyokkal.

„A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás.”

Így született meg a 49 fős hősi különítmény, paprikákból, paradicsomokból és brokkolikból.

A kontingens

„Az ég: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok.”

Ez utóbbi tényező okozza a legnagyobb nehézséget, és ez a legkevésbé befolyásolható. Mert szuper, hogy meg vannak a palánták, sőt a teraszra is bőven jut belőlük, meg a barátnőimnek, sőt még akár a szomszéd néninek is, de mit érek vele, ha a délutáni verőfény közepette is csak 14 fok van?!

„Ilyen hideg májusra nem is emlékszem, pedig már 79 éve élek a faluban”, szokták mondani a nénik a híradóban, de én emlékszem: tavaly is hideg volt, még június elején is farmerban-pulóverben mászkált az ember, de akkor legalább esett is. Ez akkor még nyomasztóbbá tette a dolgot, idén azonban örülnék neki. De a legjobban annak örülnék, ha már legalább kiszoktathatnám a palántákat. A kiültetésről már csak álmodozni merek, pedig kezd idegesíteni, hogy a lakás mind küllemében, mind szagában egyre jobban emlékeztet egy melegházra. Mást persze nem nagyon tehetek, mint hogy várom a jó időt. Mert Szun-ce is megmondta, „a hatalom^: felmérni az előnyöket, s tetteinket ahhoz igazítani.”

Bölcsességgel teli hétvégét mindenkinek.