Zenés mulcsolás

Rákészülve a május 1-jére, munkával töltöttem a szombatot. Minden adott volt a hangulathoz, volt gyerekzsivaj, vurstli, sikongatás, sajnos sör és virsli nem, de derékfájás a nap végére igen.A hangulatot és az aláfestő zenét a szomszéd parkban rendezett majálisnak köszönhettem, ahol fellépett valami táncdal zenekar is, akik zömében a kedvenc 90-es évekbeli slágereimet adták elő, ráadásul nem is rosszul. Már többször felmerült már bennem, hogy kéne egy kisrádió. Gondolhatnánk, hogy ott feszül a generációs szakadék köztem és mondjuk a nagyanyám között, hogy ő nótára vágyna én meg mondjuk egy kis hiphopra, de ebben a konkrét esetben ez nem igaz. Ő nagyon rendesen világ életében a Petőfi Rádiót hallgatta, és ettől a szokásától az sem tántorította el, hogy menet közben pop adóvá nemesült. Akkor nagyon megszerette a Quimbyt, a kedvence az Autó a szerpentinen volt.

Köszönhetően a kiváló muzsikának telve voltam tettvággyal, úgy hogy elültettem a káposztákat, lilát és kelt (ültetési távolság: ritkán, vetési mélység 1 cm, sorköz 15 cm). Ez utóbbiból vetettem egy sor korai érésű magot is. Ezt ugyan korábban kellett volna (hisz azért korai), de már több növénynél is bizgerált, hogy mi van ha a korai magot később vetjük? Az én logikám szerint gyorsabban nő ki a termés, de lehet, hogy ez teljes hülyeség és nem hogy korai káposzta, de semmi sem lesz ott. Vetettem kelbimbót (ültetési távolság: ritkán, vetési mélység 1 cm, sorköz 15 cm) is, aminél majd szintén jól fog jönni a madárháló, csak ezt nem mag, hanem kinőtt állapotában kell védeni.

A gyönyörű krumpli bokor

Emellett rástartoltam a fűszeres védelemre. Ment petrezselyem a répa és a paradicsom mellé, borsikafű a babhoz, kapor a káposztákhoz és kömény a borsó sorok közé. És szintén a bab mellé egy kis bársonyvirág. Meg ha már arra volt dolgom, kiástam a kaprot, mert rossz helyre ültettem. Még múltkor beszórtam a leendő paradicsom birodalom szélét, hogy jól védje. Aztán megnéztem még egyszer, hogy láthassam, egy sorral elcsúszott a szemem. A kapor nem védi a paradicsomot, hanem egyenesen rossz szomszédja. De nem ijedtem meg, kiástam és átpakoltam a földet a káposztákhoz. Persze ismét megindult a magos zacskó a kezemből, de úgy tűnik én már csak ilyen bőkezű kertész leszek, szórom a magokat, ha kell, ha nem.

A nap nagy feladata azonban a mulcsolás volt, amihez reggel még csak úgy tűnt, hogy körülbelül, délutánra azonban előálltak az ideális feltételek (meleg, nedves föld). Meleg volt, a föld is meleg volt, plusz locsoltam is. Ahogy haladt az idő, kibekkeltem két záport is, úgy hogy kérem egészen tökéletessé vált a talaj állapota a mulcsolásra. A gyakorlati haszna mellett pedig ismét rá kellett jönnöm, hogy kevés olyan szép dolog van mint az egyenletesen szitáló eső hangja.

A kert mulccsal

Kisebb megszakításokkal azért sikerült terítenem a 200 liter akciós mulcsot, ami persze nem volt elég az egész kertre, így a következő szűrők mentén dolgoztam. Először is beterítettem a parlagon fekvő területeket, ahova majd a palánták mennek. Mert termény mellett gazolni, az oké, de egy üres földdarabot gyomlálni roppant idegesítő. A maradék a már kinőtt zöldségek mellé jutott, hogy Wyatt Earpként védje őket a gaz gyomoktól.

A jóképűen szigorú Wyatt Earp

A végeredmény látható a képen, az elmúlt napok esői pedig még dobtak a dolgon. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a helyzet az bizonyos májusi esővel meg az arannyal, ami biztos, hogy a krumpli bokrok szépen nőnek, a borsó sorok tömöttek és hogy piroslik a retek. Lehet, hogy ezen a hétvégén már enni is lehet belőle és bár utálom a retket, de ha tényleg eljut addig az állapotig, hogy ehető legyen, egy hétig mást sem eszem, az biztos.