A kertészek védőszentje

Szent Dorottya

Az elmúlt héten rengeteg dolgom volt, nem volt időm foglalkozni a kerttel. Egyetlen reményem az időjárás-jelentés volt, amiben hűvöset, szelet, és ami a legfontosabb, esőt ígértek. Mint mindannyian tapasztalhattuk, az előre vetített pocsék idő megvalósult, egyetlen pozitív eleme, a kiadós eső nélkül.

Ennek persze rajtam kívül mindenki örült, én meg azon aggódtam, hogy mi marad így a kertből, víz nélkül? Tegnap végre eljutottam a kertig és tényleg semmi jóra nem számítottam, de a valóság felülmúlta minden várakozásomat, méghozzá abszolút pozitív értelemben. Hihetetlenül örültem és elöntött a hála, nem is tudom ki-mi felé, minden esetre hirtelen érthetővé vált számomra az összes Demeternek szánt égő áldozat, mezőgazdasági babona és eszembe jutott, hogy vajon ki lehet a kertek szentje?

Kiderült, hogy a kerteknek nincs szentje, viszont a kertészeknek kettő is jut: Szent Ágnes és Szent Dorottya. A szent státusz eléréséhez sajnos elengedhetetlen a rögös életút, náluk sem volt ez másképp. Fiatalon haltak kegyetlen halált, de nem csak ez közös bennük, hanem az is hogy a kertészek mellett mindketten a fiatal jegyesek védőszentjei is. Mondjuk a középkorban tizenévesen házasodtak-szültek, úgy hogy senki ne vegye magára, hogy harminc fölött nem jut neki ilyen fajta védelem. Más idők, más erkölcsök.

Spenót, április 17.

Na de a kert. Mint a képeken is látható, a hagymák töretlenül menetelnek előre, nő a spenót, kinőtt a retek, és amit egyáltalán nem hittem volna, kinőtt a cukorborsó is, szép tömött sorokban, míg a régebbi vetésű borsó még csak nyomokban látszik.

Cukorborsó sorok

És ha mindez nem lenne elég, megjelentek valami kis kócos zöld izék is, ami a helyük alapján nem jelenthet mást, mint hogy beindult a sárgarépa is.

Ebből lesz a sárgarépa

A tökéletes képen csupán esztétikailag rontott a salátás ágyás. Mint talán emlékeznek, megbillent a kezemben a római salátás zacskó, aminek eredménye már szemmel látható egy hetyke, sorokon átívelő zöld L betű révén.

A zöld L

Mindezen csodák nagy elégedettséggel töltöttek el. Leszedtem a madárhálót, felmértem a gyomlálási feladatokat, különös tekintettel arra, hogy ideje belevágni a talajtakarásba, amihez nagy reményeket fűzök, úgy mint kevesebb gyom és kevesebb locsolás mellett is nedves föld.

Kert, április 17.

Én aprított fakérget fogok használni, aminek oka egyszerű: ez elérhető a nagy kertészeti áruházakban. Emellett most éppen vadul akciózzák is a zsákokba porciózott mindenféle fakérget, de használhatunk ezen célból fűrészport, műanyag szövetet, régi újságpapírt és kakaóhéjat is. Nekem ez utóbbi tűnt a legvonzóbbnak, tudják kakaó-csoki, de fogalmam sincs honnét lehetne beszerezni, úgy hogy jó lesz a fakéreg.

A bejegyzés kategóriája: Növénytár, Technikák
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

1 hozzászólás

  1. Borsika hozzászólása:

    Szia!

    Ha levágod a kert többi részében a füvet, azt is a sorok közé szórhatod, kb. 5 cm vastagságban. Helyben komposztálódik és még fizetned sem kell érte. Én paradicsompalánták alá szórtam, remekül bevált. Tény, hogy a fakéreg látványosabb, de ekkora területre elég drága, mivel azt is legalább 5 centis vastagságban kell leszórni, ha azt akarod, hogy tényleg visszaszorítsa a gyomokat. És érdemes az apró szeműt választani, tömörebb takarást ad.
    Borsika