A mosódió

Már a Víz napján eszembe jutott, hogy beszámolok hónapokkal ezelőtt kezdett kísérletemről a mosódióval. Mert fontos a takarékos vízhasználat, de az sem mindegy, hogy mit engedünk a lefolyóba.
Tiszta ruha kell, mosni kell, és azt hiszem nem én vagyok az egyetlen ember a világon, aki áldja a mosógép feltalálójának nevét. A feltalálás terén egyébként megoszlanak az érdemek, de az első elektromos árammal működő mosógép neve ismert: Thor. Ő a mennydörgés és vihar kalapácsos istene. Biztos jó kis csöndes gépek voltak ezek az első mosógépek.
Nem merülnék el a mosás fázisaiban, ismerjük mindannyian. Én sem csináltam másként mint az átlag, bár igyekeztem takarékosodni mind a vízzel, mind az árammal, mind a mosószerrel. A vízre kézenfekvő megoldás volt a víztakarékos mosógép vásárlása, az áramra a színfogó kendő bevezetése, aminek köszönhetően megszűnt a féladagos mosás a háztartásomban. Azóta mosok mindent együtt, akár színeset a fehérrel, és mindennek ugyanolyan a színe mint amikor beraktam a mosógépbe.

Saponinda mukorossi azaz a mosódió fa

Mosószerre viszont nem volt ötletem. Hallottam a mosódióról, de az egész hihetetlennek tűnt, úgy hogy vagy egy év kellett mire rászántam magam, hogy kipróbálom. Az ódzkodásomnak két oka vol. Az egyik, hogy nem fog mosni. A másik, hogy drága. Meg mi az a mosódió?! Mondjuk erre könnyű volt választ találni. A mosódió a szappan-fa félék családjába tartozó Sapindus mukorossi fa termése, amely fő termőterülete India, Nepál és Dél-Kelet Ázsia.

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, 2010. december 18-án, vettem negyed kiló mosódiót (1700 Ft) és abban a pillanatban eldöntöttem, hogy következetes kísérletet fogok végrehajtani, a következő irányvonalak mentén. Az általam használt, 1,5 literes mosószer szintén kb (nem kalkulálva akciókkal, nagyobb tétellel) 1700 forintba kerül és 21 adag tiszta ruha képzéséhez elég. Kérdés, hogy mennyire elég a mosódió? Mert tudjuk, hogy szép dolog az öko gondolat, de az még sem járja, hogy a gatyánk is rámenjen a mosásra.

Mosódió a fán

A mosódió használata egyszerű. Adnak hozzá egy kis vászontasakot, abba kell beletenni a félbe tört diókat ‒ ami inkább gubacsra emlékeztet mint dióra ‒, szám szerint 3-4 darabot, ha nagyon szennyezett 5-6-ot. Egy adag dió három mosásra elég, utána megy a szemétbe vagy a komposztba, mert hogy komposztálható.

Tehát zsákocska szája beköt, bedob ruhák közé, program indít. Hogy őszinte legyek, az első alkalmakkor teljesen kész voltam. Féltem, hogy ez a DIÓ enged valami levet és tönkremennek a ruhák. Nem enged. Aztán elég fura szaga van nyersen, és elképzeltem, hogy milyen klassz lesz, ha ilyen szagúak lesznek a ruhák is. Nem hogy mosódió, de semmilyen szaga nincs a kimosott, tiszta ruháknak. Azt nem állítom, hogy olajos overallokat is tisztára varázsol, de erre az átlagos mosópor sem képes csak áztatás és folttisztító használata után. És ami még fontos: ezt az eredményt negyven fokon történő mosás mellett produkálja. Ha teljesen ki akarjuk zárni a vegyszereket, akkor öblítő helyett használjunk ecetet és csepegtessünk pár csepp illóolajat a zsákra, így hatás is lesz és jó szagú ruha is lesz. Én bevallom nem ezt teszem, hanem kész bio öblítőt használok. Drágább, de egyszerűbb.

És végül a piszkos anyagiak. December óta 39 adag (striguláztam) ruhát mostam és még mindig van 14 darab dióm, úgy hogy pazarlok, mert mindig 5 darab diót rakok a zsákba. Nem magyaráznám túl, szerintem megéri, különös tekintettel arra, hogy azóta találtam helyeket, ahol olcsóbban is kapható, főleg ha félkilósat veszünk. Lehet belőle csinálni sampont és tusfürdőt, de ezeket nem próbáltam. Lehet kártevőket irtani vele, amit viszont ki fogok próbálni, mert gyanúsan fest a fikuszom.