A vizek kertje

Korábbi ígéretemhez híven, íme egy kis ízelítő távollétem helyszínéről. Az alábbi kert minden túlzás nélkül egyedülálló a világon. Az építészet, a mérnöki tudomány és a kerttervezés mesteri egysége, amiből grandiózussága ellenére is van olyan részlet, amit becsempészhetünk egy hétköznapi kertbe vagy teraszra.

Az alábbi fotókon látható kert a Villa d’Este kertje, a Rómától kb 30 kilométerre fekvő Tivoliban.

Tivoli napjainkban egy az olasz kisvárosok közül, a maga sikátoraival, szép panorámájával és gyógyító erejűnek tartott levegőjével, de szimplán ezért nem hiszem, hogy bárki buszozna egy órát. Ellenben a Villa d’Estéért bőven érdemes. Nem kívánok nagyon okosnak tűnni, én is csak könyvekből tudom, amit tudok,d e azért egy rövid ismertető lesz, a hosszabb meg elolvasható itt.

A Villa d'Este a kert felől

A villa építése Ippolito d’Este bíboros nevéhez fűződik, aki miután 1550-ben Tivoli kormányzója lett, azonnal úgy döntött, hogy ki kell használni a hely egyedi természeti adottságait, természetesen egy villával. A konkrét munkálatok azonban csak 1560 után kezdődtek el és egészen a bíboros haláláig, 1572-ig tartottak. A későbbiekben is alakítottak az épületen és a kerten, végül sok évszázad után az egész felkerült az UNESCO Világörökség listájára, ami több okból is jogos.

Festett földművesek

Egyrészt ott a villa, ami egyszerűen gyönyörű és bár a bútorozás már eltűnt, a szobák falainak zömét az eredeti festések díszítik, ahogy még olyan ablakkal is találkozhatunk amiben ha nem is az eredeti, de jó régi üveg van.

Pszichedelikus üveg

Könnyű az ilyet felismerni: nem lát ki rajta az ember, viszont átnézve rajta pszichedelikus jelleget ölt a legegyszerűbb európai táj is. A világörökség státusz elnyeréséhez ugyan nem hiszem, hogy köze van, de itt kell megemlíteni, hogy Liszt Ferenc is időzött is, írt itt egy zongoradarabot és utolsó koncertjeinek egyikét is itt adta.

A másik feltételezhető ok egyértelműen maga a kert, amelyet számtalan szökőkút díszít. Kicsit labirintus jellegű, de nem nyomasztó módon, annyira viszont igen, hogy fordulónként rácsodálkozhassunk egy újabb szökőkútra vagy szoborra. Rengeteg kút van, folyamatosan hallani a víz surrogását, pedig  nem is üzemel mindegyik kút. Eredetileg a lépcsők mentén is víz folyt, sőt még a szökőkutak némelyikét is vizes árkok szegélyezik.

A lépcsők mellett is víz folyt

Elképzelni sem tudom, hogy milyen hangja lehetett kertnek amikor mindegyik működött, ahogy azt a tudást és fantáziát sem, amivel megtervezték a kertet. Nem csak a mérnöki és műszaki tudásra gondolok, hanem arra az előrelátásra és bizakodásra, ami a kertet ültetőket jellemezte.

A központi medencék felülről

Rengeteg öreg fa áll itt, amelyeket nyilván úgy telepítettek, hogy belekalkulálták, hogy mekkorák lesznek száz, majd kétszáz év múlva.

Szökőkút istennővel

A víz persze több szobrot már teljesen elkoptatott, ezek egy része restaurálás alatt áll, de nem számít: őrületes az egész, gyönyörű és elegáns. Talán ezért is viselte a Villa d’Este nevet az Alfa Romeo utolsó kézzel épített autója is.

Szökőkút Pallasz Athénével

És íme a becsempészhető apróság. Hatalmas tulipánokkal és nárciszokkal teli kőedények díszítik a központi medence és az utak szélét.

A park

Persze rögtön eldöntöttem, hogy nekem ilyen kell, de idén már nem lesz: a jácint- és tulipánhagymákat augusztustól novemberig kell ültetni. Minden esetre én ősszel megpróbálom, jövő tavasszal meg majd kiderül, hogy sikerült-e.

A fotókat Tállai Norbert készítette.