Homok, répa, madárháló

Még az egyetemen mondta egy tanárom, hogy azon idő alatt, ami alatt hússzor végigolvassuk az olvasmány listát, majd sápítozunk, hogy úristen ez mennyi, és lehetetlen, akár el is olvashatnánk valamit és akkor tényleg tennénk valamit a sikeres vizsga érdekében.

Ezt a metódust igyekszem magamra szorítani a kerttel kapcsolatban is, mert különben egyszerűen betemetnek a tennivalók és a pánik. A szép idővel szaporodnak a teendők, ráadásul egy millió dolgon pörög előre az agyam. Tehát arra koncentrálok, amit most kell csinálni, ez pedig az ültetés.

Eddig meg volt ugye a fokhagyma és a mogyoróhagyma, a kitűzött cél pedig a répa, a zöldborsó és a további hagymák (vörös, lila) földbe juttatása. Megint nem pont úgy jött ki az időbeosztásom, ahogy szerettem volna, de ennek részleteivel nem terhelnék senkit, annyit tudok mondani, hogy olyan ez a kert mint a randizás, tervezünk, készülünk, aztán minden tök máshogy alakul, de legalább jó a vége. Legalábbis reméljük. És néha jutnak bónuszok is.

Tehát hagyma és répa, amiket jó egymás mellé ültetni, hiszen riasztják egymás kártevőit. A tervben úgy is pakoltam őket, hogy közel legyenek egymáshoz, de menet közben gondoltam egy merészet, nagy kertészekhez méltót: a hagyma sorokat behúzom a répa közé. Következőképp gondoltam, és tettem, ezt. Két répa sor között kb. 30 centiméternyi távolságnak kell lennie (ültetési távolság 2-3 cm, vetési mélység 2 cm), míg két sor hagyma között kb. 25 centiméternek. Én úgy ültettem, hogy répa, 15 cm szünet, hagyma, 15cm szünet, majd répa, stb., stb. Hiszen így megvannak a sortávok, csak közben van más is, fele akkora helyre kétszer annyi minden fért, ebben az esetben a hagyma mintegy sorkövetőként működik, plusz megbolondítottam azzal, hogy az egyik sor hagyma vörös, a másik lila, így minden a helyére került. Szóval született kertészeti zseni vagyok, vagy teljesen elszúrtam az egészet.

Nem aggódom, pár hét és egyértelműen kiderül: vagy nő valami vagy nem, de én most persze a zseni verzióra szavazok. Elég gyorsan meg volt, hagymát földbe dugni mint már említettem nem művészet, és épp ezért kiváló lehetőség, ha gyerekeket szeretnénk bevonni a kertészkedésbe. Egyszerű, nem veszélyes, elrontani sem lehet, úgy hogy egy hatéves már egészen felnőttnek érezheti magát tőle, ráadásul joggal, hiszen tényleg segített. A répa bonyolultabb ügy, mert egészen apró magja van, ilyen apró magokkal csak egy-két fűszernövény bír. Egyenletesen vetni nehéz lett volna, az ujjbegyemen elfért egy egész sorra való, épp ezért összekevertem homokkal és úgy szórtam végig.

Borsók az ágyásban

A penzumból hátra volt még a borsó, amit ikersorosan vetettem. Remélem jól értettem a szakirodalmat, mert némiképp ellentmondásosnak tűnt. Azt mondja, hogy „Tenyészterület: folyóméterenként 25-35 magot vessünk 25-30 cm sortávolságra. Főleg a magas fajtákat vethetjük ikersorosan 60-70×15 cm-re.” Tehát ha csökken a sortáv, nő a magmennyiség, és akkor azt úgy hívják, hogy ikervetés. Én Rajnai törpét vetettem, ami a nevével ellentétben magas növésű.

Kiszámoltam 90 szemet a 1,5 méter széles ágyásra, hagytam 20 cm sortávot, így egy méteren lett négy sorom. Őrült kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni, remélem egy tonnányi borsó. Viszont a borsót nem csak én szeretem, hanem a madarak is, amik azonnal tudják, hogy esemény volt, és kieszik a földből. Ha megindul a borsó, akkor már nem kell nekik, de ha addig nem teszünk valamit, akkor nem lesz ami meginduljon. Eme szomorú esemény megakadályozására van a madárháló. A madárháló egy zöld műanyag háló, ami több méretben kapható, vágható, szabható és ha a vetés fölé feszítjük, akkor a madarak nem hogy a magot, de a földet sem érik el. Ha-ha-ha, kacagna Hókuszpók. Én egy 2×10 méteres darabot vásároltam, amiből kiszabtam a szükséges mennyiséget, faágakkal rögzítettem, amitől kicsit beszakadt, de még így így leszedhető és jövőre újrafelhasználható. Mindez ezer forintért. És az emlegetett bónusz. Elvetettem a spenótot is, de az olyan egyszerű volt, hogy szinte szót sem érdemel. Ágyás, mag, föld, ennyi.

A csodaháló

A program tehát végrehajtatott, ismét kiegészülve némi pajor gyilkolászással. Jövő héten megint kell ültetni, elsősorban krumplit, amit érdemes előcsíráztatni egy kis földben. Nem nagy ördöngösség, egy cipős doboz is megteszi. Rakjunk bele egy kis földet, rá a vető burgonyákat úgy hogy ne érjenek egymáshoz és tartsuk fedett, meleg helyen. Mondjuk a fűtőtest alatt, nálam ott fér el. A cél, hogy mindegyiknek legyen egy 2,5 cm hosszú csírája. Hogy melyik fajtát, az egyéni ízlés kérdése, van korai, meg főtermés és saláta és piros héjú, meg fehér húsú. Én Cleopatra mellett döntöttem, mert csávázatlan volt és a leírása szerint „igen korai fajta, héja rózsaszínű, húsa sárgás-fehér”. Ez az én fejemben új krumplivá állt össze, azt meg szeretem.