A karmámnak annyi

Eljött a szent pillanat, amikor az időjárás, az akarat és a szabadidő egy olyan hármas együttállásba rendeződött, hogy végre feláshattuk a kertet. Volt egy kis nyolcvanas évekbeli telkezős hangulata, tudják, apu, anyu, tréning, rántott hús papírszalvétában.

A képeken jól látszik, hogy honnét hova jutottunk három nap alatt. Mielőtt belevágnék a feladatsor ismertetésébe, szólnék, hogy ha nőként szeretnénk végrehajtani, akkor kemény melóra kell felkészülniük. Nem megoldhatatlan ügy, becsléseim szerint egy hét alatt a végére lehet érni, de ha tudnak rántsanak be segítségnek ásni tudó férfiembereket. Vagy női embereket. Gyorsabb is lesz, meg társaságban szórakoztatóbb is a munka.

A kezdet

A kiindulási pontunk egy füvesített hátsókert, ahol öt éve nem történt semmi. Ez jó, mert így biztos, hogy a föld sem nem agyon permetezett, sem nem agyon műtrágyázott. Viszont ez azt is jelenti, hogy öt éve ásó sem érintette, épp hogy nem ugar feltörés a feladat. A menet a következő volt.

A füves réteg lefejtése

Miután kimértük a kertet, a négy gallyacska közötti részről le kellett fejteni a gyepes felsőrészt (ásóval, vízszintes mozdulatokkal), mindezt úgy hogy, minél kisebb legyen a földveszteség. Ez fél nap volt, és elég is volt kezdetnek. Zárásként még annyit megtettünk, hogy a lefejtett gyeplepényeket felforgattuk, hogy a fűcsomókhoz tapadt földet kiszárítsa a nap és a szél.

Száradó földlepények

Erre azért volt szükség, hogy másnap könnyebben verhessük le a földet minden egyes lepényről. A javasolt eszköz az ültető kapa, a javasolt mozdulatsor a cséplés. Javítja az erőnlétet, erősíti a felkart és a vállat, és ha nem veszünk kesztyűt, akkor garantálja a vízhólyagot.

Fűmentesítés

Az így keletkezett földmentes fűkupacokat talicskába pakoljuk, majd vasvillával halmozzuk. Ez különösen jól ment nekem. A nagyapám állítólag egy egész szalmabálát fel tudott pakolni egy vasvillára, nyilván innen a tehetség. A fűhalmot a későbbiekben komposztálhatjuk, de a földbe semmiképpen ne forgassuk vissza, mert akkor az összes gyom, amit éppen kiírtottunk, a szépen felásott, porhanyós földünkben fog szárba szökkenni.

Lelkes segítség

Ez az a pillanat, amikor már fáj a vállunk, mondjuk legalább csak az egyik (attól függően, hogy jobb vagy balkezesek vagyunk), fáj a derekunk a hajolgatástól, de feladni nem lehet, mert még csak félúton járunk. Miután megtisztítottuk a területet jöhet az ásás, tekintettel az előtörténetre, jó mélyen.

Közel a célhoz

Ez azt jelenti, hogy ásó csutkáig lenyom, föld kifordít, hogy az így keletkező lyukba pakoljuk a következő ásónyi földhalmot, úgy hogy ne képezzünk dombot. Szép monoton feladat, de az ezt követő sem kutya, bár abban van harc és vérontás is. Ugyanis az ásás után végig kell menni a felásott földön, kézikapával szét kell verni a földtömböket és ki kell szedni a gyomok gyökereit. Ezen belül a tarack a sztár, amelyik nem csak horizontálisan terjed nagy kitartással, hanem vertikálisan is. Mint látható, vödrök teltek meg a gyökereivel, amik ráadásul sunyin megbújnak: kilóg egy vékonyka kis izé, akár ott is hagyhatnánk, aztán kiderül, hogy ez csak a vége egy bokornyi méretű gyökérnek.

Friss szörny

A növényvilág ellen folytatott harc közben nem feledkezhetünk meg az állatokról sem. Mint már korábban írtam, ígéretes a kert, mert van benne giliszta és cserebogár lárva. A helyzet azóta sem változott, viszont fokozódott. Rengeteg giliszta van, egészen nagyok is, amiket igyekeztünk épségben megőrizni ásás közben is. És rengeteg cserebogár lárva volt, ami szintén jó, de sajnos ők és én nem élhetünk egy földben, így gyökérhúzogatás közben lezavartam egy kisebb mészárlást is.

Kész!

A gyökérharcos öldöklés áthúzódott a harmadik napra is, de utána már csak szépen le kellett gereblyézni a földet és kész is volt. Most lesz két-három nap pihentetés, hogy a sokat ígért eső meglocsolja a földet, hétvégén kialakítjuk az ágyásokat és jöhetnek az első magok, a borsó, a hagyma és a répa.

A bejegyzés kategóriája: Technikák
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

6 hozzászólás

  1. Borsika hozzászólása:

    Kedves Erika!

    Elég ijesztő, hogy sok cserebogár lárvát találtál, de mivel biokertet készítesz, sajnos nem sok védekezési lehetőséged van az összeszedésükön kívül. Nincs a szomszédban véletlenül pár csirke, tyúk, esetleg pulyka, amit rá lehetne engedni a frissen felásott – és még nem elsimított – földre? Nagyon hatékonyan szedik össze a pajorokat, drótférgeket, öröm látni, ahogy “dolgoznak”.
    Borsika

  2. Éva hozzászólása:

    Ügyes!

  3. Brecska Edit hozzászólása:

    http://biocont.hu/index.php?c=hasznos-fonalfereg-keszitmenyek-a-novenyvedelemben-76 pajor és további talajlakó ellen, talán tudok segíteni a javaslatommal.

  4. Roland hozzászólása:

    Az 5. képen látható fiatalember talicskakezelése igen szakszerűtlen. A kerthez sok sikert!

  5. Szanyi Erika hozzászólása:

    Ez tök hasznos,és egyben nagyon ijesztő:) Köszönöm!

  6. Borsika hozzászólása:

    Edit javaslata tényleg szuper, nekem szerencsére kevés problémám volt a talajlakó kártevőkkel, inkább levélrágó hernyókkal és levéltetvekkel kellett küzdeni, ellenük Dipelt (szintén bio rovarölő, hernyók ellen) és káliszappanos lemosást (tetvek ellen) használtam. A tyúkos megoldást ismerősünk falusi nagy kertjében láttam többször “működés” közben, ahol a leendő uborkaföldet tisztogatták szántás után. Nem is kellett oda más ezután!
    Borsika