Ebből lesz a cserebogár
Az eredetileg 12×6 méteres kertemből le kellett faragnom. Bár az új terv 8×6 méter, azért nem az történt, hogy benéztem négy métert. Az előző tervem először is biankó terv volt, másrészt még egy korábbi, nagyobb terület hatása alatt született. De a tervnek mindenképpen volt értelme, mert most csak töpörítenem kellett rajta egy kicsit, és meg is voltam. Az ágyásokat levittem 1,5 méter szélesre a korábbi 2 méterről, és eltűnt az állandó terményeknek szánt külön ágyás, helyette egy kb fél méteres sáv maradt. Az előzetes terv további előnye volt, hogy eldöntöttem, hogy mit is vetnék, másrészt végiggondoltam a kert két alappillérét, a vetésforgót és a növénytársításokat.
A vetésforgó lényege, hogy az adott évben egy parcellában levő növényeket jövőre eggyel odébb mozgassuk, ezzel megelőzve a talaj kimerülését és az adott növényekre szakosodott kártevők elszaporodását. A klasszikus vetésforgó öt parcellás, amiből négy forog, egy pedig az évelő növényeknek ad otthont mint mondjuk a rebarbara, az articsóka, az eper vagy a málna. A másik négy ágyás berendezésére nézve két iskola van, mielőtt azonban ebbe belemennék, szeretném leszögezni, hogy a szóhasználatomat nem a botanikai lexikonra építettem, úgy hogy senki ne kérje számon, hogy faj meg rend, megy ilyenek.
Tehát az egyik módszer, hogy fajtájuk szerint csoportosítjuk a növényeket, úgy mint hüvelyesek (bab, borsó), káposztafélék (káposzta, brokkoli, kelbimbó), hagymafélék (hagymák, saláták), gyökérgumósok (krumpli, sárgarépa, cékla). A másik, hogy ezt a rendszerezést megbolondítjuk egyéb összetevőkkel is, és a növények összepakolásánál figyelembe vesszük a gyökérrendszerüket és tápanyag igényüket is. Ebben az esetben így alakul a négy csoport: mélyen gyökeredző növények (bab, borsó, paradicsom, zeller, tök), keresztesvirágúak alias káposztafélék plusz a velük rokon gyökérzöldségek (karalábé, karórépa), klasszikus értelemben vett gyökérzöldségek (krumpli, sárgarépa, cékla) plusz saláták és hagymák, az utolsóba pedig minden kerülhet, ami ezen feltételeknek nem felel meg.
Az új terv
A helyzetet tovább bonyolítja maga a kert, aztán vannak akik szerint nem jó egy helyre ültetni a hasonló növényeket, mert akkor extra mennyiségben kerülnek elő a kártevőik, míg mások szerint nem jó szétültetni őket, mert akkor az egész kertet belepik a kártevőik. Mindehhez hozzájön a növénytársítás elve, aminek az a lényege, hogy ha bizonyos növényeket egymás mellé ültetünk, akkor azok védik egymást. Például jó páros a répa és a vöröshagyma: a vöröshagyma szaga elnyomja a répáét, így nem találja meg fő kártevője a gyökérrágó lepke, míg a hagymalégy nem kedveli a répát, de ezekről lesz szó még bővebben.
Tehát előttünk egy több ismeretlenes egyenlet, de nem lehetetlen a megoldás! Magam a következő vonalak mentén haladtam.
Megnéztem a földet. Bár még hideg volt, könnyű volt felásni, nem volt nagyon köves, volt benne giliszta és cserebogár lárva, szóval élő föld, amit a giliszták kellemesen levegőssé tettek már. Ha viszont cserebogár lárvát találunk, azt ott helyben nyírjuk ki, különben az alvó bébiből termést kajáló felnőtt lesz.
Ha bizonytalanok vagyunk a föld termékenységét illetően vegyünk a földből egy cserépnyi mintát és ültessünk el benne egy hagymát. Erre teljesen megfelel a hűtőben éppen kicsírázott vöröshagyma, mivel ami csirázik, az terem. És azért hagymát, mert az hajt ki a leggyorsabban. Ha 2-3 hét alatt sem nőtt ki semmi, akkor nem jó a föld, ha viszont valamire használható, akkor lesz növényünk.
Ilyen az én földem
Mindez persze nem probléma, ha csak a teraszon szeretnénk ezt-azt, hisz olyan lesz a föld, amilyet veszünk a cserépbe.
Megnéztem merre jár a nap, hogy hol lesz napos és hol árnyékos a kert.
Belekalkuláltam a tervbe a fát. Itt jegyezném meg, hogy diófa alatt nem nő semmi a lehullott levelektől. Tehát vagy rendszeres gereblyézés vagy pusztaság. A fenyő is macerás, mert a sűrű lombja elveszi a fényt, a tűlevelek pedig tovább bonyolítják a dolgot. Viszont ha jól van a fenyő, akkor az azt jelenti, hogy savanyú a talaj, tehát levelek összeszed, ágak kicsit megritkít és már ültethetünk is áfonyát.
És végül a hasonló fajtájú növények egy csoportba ültetése mellett döntöttem, mivel szerintem a talaj így jobban tud majd pihenni.
Talán nem említettem, hogy több vetőmag csomagolásán is fel volt tüntetve, hogy nem vállalnak felelősséget a termésért. A különböző szakirodalmakkal majdnem ugyanez a helyzet, tehát megint ott tartunk, hogy minden kert más és a saját tapasztalatok az igazán mérvadók. Ugyanakkor ez jó is, mert kísérletezhetünk, felfedezhetünk és fittyet hányhatunk egy csomó szabályra, ha nem tartjuk azokat életszerűnek. Hátravannak még a növénytársítások, és kezdődhet a virtuális növény tili-toli.
