A kezdet

Azt hiszem a guargumi-botránynál kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha nyernék a lottón, akkor nem arra költeném a pénzt, hogy hússzor körbeutazzam a Földet, hanem egy mini-gazdaságra, ahol a zöldséget, gyümölcsöt, sőt a húst is, olyan körülmények között termelik, amit ÉN ellenőrzök. Az ötletet persze nem követte tett, pedig a cseh újhullám filmjeit meghazudtolóan abszurd lett volna egy disznóvágás a hetediken. Az is igaz, hogy a lottón sem nyertem. És nem is a gyávaság tartott vissza, sőt a szomszédok sem (egy kis hurka csodákra képes), talán inkább a fantáziátlanság.

Hogyan lehetne egy kert (hogy csak a legkisebb egységet feltételezzem) művelését összeegyeztetni a munkával, a magánélettel és azzal a megkérdőjelezhetetlen ténnyel, hogy egy nap 24 órából áll? Bár a kezdetektől világos volt, hogy egy birkanyáj tartása tényleg komoly életmódváltást kívánna, még egy konyhakert is elérhetetlen álomnak tűnt.

Ilyen kertről álmodtam

Így leginkább álmodozással töltöttem az időmet, meg fűszernövény termesztéssel a teraszon. Ám egyszer csak a Sors és Földanya összefogott, és jelet küldött: kiderült, hogy egy kedves barátoméknak van egy kertje, amivel már vagy öt éve nem foglalkozik senki, de még amikor foglalkozott, akkor is csak pár bokorra és némi gyepre mutatkozott igény.

Tehát lett egy talpalatnyi pihentetett föld, a tökéletes alapanyag egy organikus kert létrehozására, és arra jutottam, hogy ostobaság lenne kihagyni ezt a lehetőséget. Így alkalmam nyílt rá, hogy belevágjak életem eddigi legnagyobb és legmeghatározóbb kísérletébe: felépíthetek egy organikus kertet, ahol vegytiszta zöldségeket fogok termelni, miközben nem adom fel a munkám és nem költözöm el a világ végére.

És ilyen zöldségekről

Az ábrándozás és tervezgetés ideje alatt sok mindenkinek meséltem a tervemről, arról, hogy szeretnék egy organikus kertet. Az első kérdés az volt, hogy mitől organikus egy kert? Nos, az organikus kert egy ökológiailag harmonikus, önmagában majdnem teljes egészet alkotó egység, amit úgy alakíthatunk ki, hogy a művelése során nem használunk semmilyen kemikáliát, figyelembe vesszük a növényi együttélés szabályait és minden lépést úgy tervezünk meg, hogy ökológiailag optimális legyen: a hulladék hasznosítástól a termények feldolgozásán és tárolásán át egészen a közlekedésig.

Nyilván ismerik a „madarat tolláról” kezdetű mondást, szóval talán nem meglepő, hogy mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, azonban ekkor jött a második kérdés: hogyan csinálja ezt az ember? És tényleg hogyan csinálja? Magam elolvastam jó pár szakmunkát, végigböngésztem magyar és külföldi weboldalakat, és nem kevésszer botlottam ellentmondásokba. Ilyenkor mindig kertészmérnök barátnőmmel konzultáltam, aki szakmai magabiztossággal közölte, „hogy előfordul az ilyen” illetve, hogy „ha csinálod, majd rájössz, mert minden kert más.”

Ezért amikor eldőlt, hogy lesz kertem, úgy döntöttem, hogy megosztom a tapasztalataimat, méghozzá úgy, hogy ha valakinek van kedve, ideje, és persze kertje, akkor együtt haladhasson velem. „Műveljük kertjeinket!”